Korai magyarok Zalában és Szántón

Régészeti feltárás alapján szintén megállapítható, hogy  a Zalaszántói szőlőhegyben honfoglaló korabeli magyar harcost temettek el.  

(Darnay Kálmán: A Zala-szántói halmok és két magyar lovas sír Archeológiai Értesítő XIX. 1899. 277-280.)

Darnay Kálmán az Országos Régészeti Társulat Igazgatósági tagjának az 1898-ban már említett régészeti ásatásai során a Zalaszántói szőlőhegyben előkerült egy régi honfoglaló magyar lovas-sír. A sír 80 cm mélységben egy hegyoldalban került a felszínre, de a sírt megbolygatták. A szétrombolt csontváz sírban egy harcos és lova maradványait találták meg. A sírban a harcos a ló hátulsó lábánál feküdt hanyatt, arccal kelet felé fordulva. A ló csontváz körül a sír 3 darab mellékletet tartalmazott: 1 darab vas zablát és 2 darab egymástól kicsit eltérő kengyelt találtak. A vas zabla alakja hasonló a közel múltban használatos, köznyelvben orosz karika szabla néven ismert zablához. Ez a zabla forma az Árpád-házi királyok korát is túlélte. A vas kengyelpár egyik része keskenyebb a másik széles és már ismert, hasonló Sümeg vidéki szórványos leletekből. 

1899. január 20-án pénteken kiadott Országos Hírlap így számolt be a leletekről: „A honfoglalók sirjai. Darnay Kálmán, az országos régészeti társulat igazgatósági tagja, 17-én kezdte meg ásatásait Zala-Szántón, a községi területen levő, negyvennél több halomsírnál. Ezek azok a halmok, melyeket a községben élő százados legenda a honfoglaló vezérek sirjainak tartanak. Az kétségtelen, hogy e hely pogány magyar sírokat rejt magéiban, tanuságot tesz erről a mult hetekben lelt lovas sir, mely a honfoglalás korát jellemző zablát és kengyeleket tartalmazott. E tárgyakat Nagy Vincze zala-szántói földbirtokos Darnay Kálmán sümegi muzeumának ajándékozta.”

Darnay Kálmán a sümegi Múzeum akkori igazgatója a Zala megyei Újság1934. június 17. számában a zalaszántói Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt római katolikus plébánia templom előtti Szent István korabeli templomromnál végzett régészeti feltárása során két érdekes dologra mutatott rá.”..a nagy gonddal feltárt hármas tagozású, az Árpád házi királyok korában szerepelt román ízlésű templom, mely méreteiben kétszeresét mutatja a mostaninak…(!) …balról a sekrestyeszerű helyiséggel határosan előkerült a csontkamra (ossarium)… Legérdekesebb sírlelet, a templomhajó sarkában került a felszínre. E sírban csodás ép koponya, úgy Szent István idejében használt sarupatkókon kívül jellegzetes díszítésű - zöld zománcos - bronz övcsatot is találtak. Mindez hivatalosan igazolja az első Árpád házi királyunk korát…  (980-1038)  

A fentiekből feltételezhető, hogy Zalaszántó (Samtov, Samtow, Scamtou, Zanto, Zantho, Zanthou, Szántó) mint szervezett településforma kezdő történelme visszanyúlik a most ismert első írásos időkön túl. A megélt históriás kora tehát jóval régebbi, mint ahogy hivatalosan most számítják. Valószínű, hogy a község a XI. században a magyar államalapítás követően már ismert (templomos) hely lehetett, amelyet még korabeli forrással nem tudtak a kutatók eddig bizonyítani, de a feltárt eredmények és a rendelkezésünkre álló adatok erre hagynak következtetni. 

Az Országos Műemléki Felügyelőség 1957. május 29.-én a zalaszántói Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt római katolikus plébánia templom régészeti feltárásáról a kutatást végző Détshy Mihály és Sedlmayr János építész, másrészt a régészeti feltárást vezető Kozák Károly régész számolt be. A megye területén található középkori templomok és templommaradványok közül sikerült néhányat e korai, XI. század első felére tehető csoportba sorolni. Nem állítják teljes biztonsággal, hogy ezek mind álltak már a fent jelzett időpontban. Azonban az Árpád kori építészetről most kirajzolódó kép, a társadalmunkban az időben végbemenő változások, valamint az emlékanyagból, azoknak helyéből levonható következtetések alapján valószínűnek tartják ezeknek korai felépítését. Zalaszántón a zalavári, kisméretű templomhoz hasonló alaprajzú és méretű templom maradványokat tártak fel. A zalaszántói feltárás második, 1963-ban végzett szakasza volt az első kísérlet - amikor a sekrestye padlója alatt feltételezett félköríves szentély előkerült - az újabb elképzelések ellenőrzésére.

A XI. században a településén ekkor már olyan korai népek élhettek, akik szántóvetők voltak és ennek a szolgálatnak az eredménye lehet a falu Szántó elnevezése. 

A település feltételezhetően királyi  birtok (III. Béla ?) lehettet a XII. században.

Szántó neve egyébként azok a foglalkozást jelentő település elnevezések közé tartozik, amelyek az államalapítás korából származnak és lakói a királyi udvarnak szolgáltak, annak szántóvetői voltak, tehát eredetileg a királyi birtokok közé tartozott.( f: Koppány Tibor)

Ezt követően adományként kaphatta meg a hajdani Kond vezér második fia Kopan vagyis  Kapjonnak leszármazottai a Kaplony nemzetség korai tagja. 

1190. év előtt a Kaplony nemzetségből származó János, örökség címen hozzá jutott birtoka volt ezen terület, amely azt megelőzően apja I. Andornak birtoka volt. Ez alapján tehát feltételezhető, hogy Zalaszántó (Szántó) a Kaplony nemzetség birtoka volt már a XII. század végén, de talán már a XI. században vagy még ezt megelőzően. Egy 1251-es oklevélből ismerjük, hogy a szintén Kaplony nemzetségből származó Zlaud(us) Szántó prédiumot 110 magyar márkáért -marca ad pondus Hungariae- vásárolta meg Jánostól, valószínű az 1236. év elött. 

1236. év környéke. Itt jutunk el Zlaudus (Zlandus, Zalandus) kanonok későbbi veszprémi püspökhöz és Samtov (Szántó) saját kezelésű birtokához. Az akkori oklevél megemlíti egy birtokbejárás során, hogy Szántó (prediumot) különböző jogállású emberek élték, úgy mint szabadok, szolgák, cselédek és vincellérek. Ugyancsak szerepel a falu Cosma-Damian (Szent Kozma és Damján) tiszteletére épült kápolnája is, amely feltehetően a XII. századi eredetű. Ekkor ismerjük meg az oklevélből az „első”ismert Szántói lakost Dedfia (Bedfia) nevű vinitoris (vincellért).

vincellér: A vincellér régebben a szőlők gondozásával, kezelésével és megőrzésével, illetve a nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyeletével megbízott szakképzett személy volt. A vincellér az állandó cselédek sorába tartozott és a szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely készpénzből és terménybeli járandóságokból állt. A középkori oklevelekben a vincellér szó latin változata, a vinitor, vinitoris fordul elő leggyakrabban.

Zlaudus szántói (Zala vármegye) birtokügye. 1236. március 9-én a nádori oklevélből ismert Márton vasvári ispán fia, Zlaudus mester a Kaplony nembéli Andornak fia Jánostól, ennek minden rokonának, határosainak és szomszédainak beleegyezésével vette meg Szántó prédiumot a budai káptalan előtt, mert Zlaudus és János egy nemzetségből valók és a nevezett prédium Jánosnak öröksége volt. (DL 91106 - HO VI. 37.) A teljes szöveg: „ ... magister Zlaudus filius comitis Martini de Wosvar, tunc lector Albensis a Ihone filio Andornik de genere Coplyon predium quoddam nomine Samtov situm in parochia Zaladiensi cum libertinis, servis, ancillis, vinitoribus, quorum nomina in litteris Budensis capituli continentur vineis et omnibus pertinentiis ex consensu et permissione omnium cognatorum dicti Iohannis et omnium parochianorum et commetaneorum bona voluntate emisset, quia dicti magister Zlaudus et Johannes de uno sunt genere et predium nominatum prefati Iohannis fuit hereditarium....”. (DL 91106 - HO VI. 37.)

Tátika vár romjai napjainkban

A hatalmas Tadeuka (Tátika) nemzetség Tadeuka (Tátika) nevű tagja feltehetően még a tatárok bejövetele előtt építethetett magának egy korai erődítményt (alsó-várat) a Tátika (Warod, Várad) hegy tövében. Innen, a később alsó-Tátika nevű várból kiindulva fosztogatott, és pusztította Zlaudus későbbi veszprémi püspök birtokai között számon tartott Szántó (Zantho) falut.

Feltehető, hogy Tátika ottani bazaltkő szikláinak első beazonosítható lakói az illírek (illyr) voltak, akik kedvelték a magasabb térszinteket. 

1241-1242. évek között a tatárjárást követő zűrzavaros anarchiában Zlaudus akkori pozsonyi prépost Szántó birtokát fosztogatta és pusztította a Tátika nemzetségből származó II. Tátika (Thadeuka, Tadenka) és 80 márka kárt okozott.  Szántó birtok korábbi pusztítása miatt királyi döntés értelmében Zlaudus egyházfő megkapta az alsó- Tátika várát.

A mongolok (tatárok) gyorsan mozgó kisebb hordái valószínűleg az 1242. év február tájékán száguldhattak át a környéken és a településen, lehetséges, hogy a már akkor korábban is álló Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt falu templom nagy része ekkor semmisült meg. A tatárok akkori jelenlétét a település határában lévő Tatárkúti rét elnevezés is bizonyíthatja.

Darnay Kálmán a sümegi Múzeum akkori igazgatója által már említett feltárás alkalmával 1934-ban a csontkamrából (ossarium) előkerült megszámlálhatatlan mennyiségű csont maradvány. A száznál több csontváz, valószínűleg IV. Béla korában - a tatárjárás harcai alatt - kerültek a csontkamrába. Megerősítette, hogy feltehetően ugyanakkor pusztulhatott el az akkor feltárt Szent István korabeli templom is!

 június 26. (szit)

 

Ihone filio Andornik de genere Coplyon

Oldal: Korai magyarok Zalában és Szántón
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2024 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat