„Rosszemberek”

helytörténethez:

A "betyárság mint társadalmi jelenség a bomló feudalizmus terméke: kisajátított jobbágyok, katonaságtól megszökött megtévedt és üldözött (szegény) legények kényszerültek a törényen lívüli életre" írja Katona Imre folklór kutató. Az 1848-1849. évi szabadságharc után a betyár az egész elnyomott nemzet szabad képviselője lett, mintegy romantikus szabadsághőssé nőtte ki magát. A betyár élet kezdeti kialakulása feltehetően a Rákóczi-szabadságharc követő időkre datálható. Talán már a z 1711. évi szatmári kiegyezést követően (kuruc szegénylegény-bujdosók), de annak igazi kialakulása az 1820-as évek környéke. Nem közszóként 1745-ben és 1789-ben is találunk Betyár családnevet. A betyárvilág igazi okait tehát az embertelen feudális elnyomásban és a kibirhatatlan életkörülményekben kell keresnünk. Ez idő tájt a betyárokat a közbátorság fenntartása érdekében üldözték a hatalom bitorlói, amelynek eszközei a csendbiztosok, pandúrok, perzekútorok, kopók, jagerkatonák, zsandárok és csendőrök ("fogdmegek") voltak....

Sobri (Subri) Jóska, eredeti nevén Pap József, (1810 - 1837) futóbetyárja lett a Bakony sűrűségének és lakója a Zala menti lankás hegyek félreeső pincehajlékainak. Egy történet, amely szerint a Szántói szőlőhegyben is megfordult a betyárvezér "zsivány" társaival….  

„Subri Józsi, - a mikosdi kanász - Papp József fia, italozás közben a verbunkosok által fejére nyomott huszárcsákó elől menekülve, csapott fel futóbetyárnak. Öt megyére szóló kalandozásai közben sokszor megfordult Zalában is. Legutolszor a Sümeg - keszthelyi út mentén nyújtózkodó gyöngyösi csárdában ricsajozott a ringó derekú Répa Rozival, a leányfejjel asszonysorba került babájával. A kora nyári alkonyat szürkületében megszokott tanyázó helyükön Kósa József szántóhegyi pincehajlékában verődtek össze. Ő szokta megtölteni a kanászjelvényes húsziccés betyár-kulacsot 1 is. Az került, - piros kadarkával megtöltve - a mártott gyertya mellé, a kecskelábú asztalra, ha italozás közben kitervelték rajtaütésüket egyik-másik nemesi kúrián vagy úrikastélyon. Szőrén ült paripájukon Bakony őserdejéből vágódott ide Milfajt, Papp Andorral. A kistermetű Mógor útközben szedte maga mellé Holics Gyuri, Gráfl Ádám és a többi betyártársait. Mire a kaszás csillag felkászolódott az égboltra, együtt voltak valamennyien. A füstös képű Kanegér, két cigánytársával, a Pengő és a Csorbával, hamar megérezte a pecsenyeszagot. Míg a betyárok egy kis duhajkodásra beléptek a gyöngyösi csárdába, már keresztbe tett vonójukkal rázendítették a "kopogóst". Az italozástól megneszesült Holics Gyuri, derékon is kapta a szemrevaló csárdásnét és bependerítette az ivóba. De ezúttal hamar végszakadt a heje-hujázásnak, mert három megye kékgatyás pandúrjai agyarkodtak Subri bandájára. Kéry Mihály esküdt uram csendlegényei pedig félszemmel mindig odasandítottak a gyöngyösi csárdára. Az őrtálló betyár első sippantására lóra is kaptak valamennyien. A zalai, somogyi pandúroktól körülkerített Kis-Bakony és Tarbóc, Urbér sűrűjéből valahogy kikászálódtak. De a «lápafői» erdő tisztásán mégis hurokra kerültek. Néhányan áttörtek a katonasággal megerősített pandúrcsapaton, de maga a betyárvezér, Subri Józsi, ezüstveretes pisztolyát kirántva, önkezűleg vetett véget életének. Később a nagybajuszú Kaszás veszprémi csendbiztos kezére került Milfajtot fel is magasztalták 1836-ban, karácsony szent estéjének reggelén, a veszprémi akasztódombon. Holics Gyuri Gráfl Ádámmal egérutat nyerve, visszakívánkoztak a szántói pincehajlékba, talán Subri által Kósáéknál felejtett disznócímeres kulacsért jöttek. De bizony ott is már szűkült a világ, nagyon ráfeküdtek a kékgatyások a gyanús hajlékokra. Egyetlen menedékük, a sarvali vaddisznók - három püspököt kiszolgált - öreg kanászánál Tütő Jánosnál volt. Itt nyugodtan pihenhettek volna, de a betyárgyomor hamar ráunt a vadmalacpörköltre, megkívánta a birkagulyást. Így át-átcsaptak egy kis vendégeskedésre Keszey Pistához, az ereki birkáshoz. De a birkásgazda hamar ráunt a betyár barátkozásra s besúgta a csendlegények őrmesterének. Különösen azért neheztelt rájuk, mert Holics Gyuri, a szomszédos bazsai hegyről mindig magával csalta szeretőjét, Tóth Julist is egy kis mulatozásra. Meg arra is gondolt Keszey uram, hogy a betyárok a kemence "patkájára" rakják rézveretes pisztolyaikat, mielőtt a bogrács mellé telepednek. Éppen Julist becézgette Gyuri betyár, amikor az est homályában rajtuk ütöttek a pandúrok, láncba verték őket. Julis pirosló kezeire is rálakatolták a béklyót.

Régi betyár kovás pisztoly Szántóról

A sümegi börtönben sínylődő betyárokra s szeretőjére az 1836-ban kihirdetett statárium kimondta a maguknak bőven megérdemelt s másoknak pedig rettentő példájára, a halálbüntetést. A túlvilági életre serkentő bitófa készen várta az elítélteket az Ilona-major melletti akasztódombon. Csak a «szelemen» és az egyéb kötél készségekkel kell felcicomázni, mely ott gubbaszt a börtöntartó kezelése alatt a megyeház padlásán. Kesseldorfer, az egerszegi hóhér is megérkezett "pribékjeivel". A feketecsuhás Fakundus atya is elvégezte kötelességét az Istenhez tért elítélteknél. Vigasztaló szavával megkönnyebbülést szerezve a kötényét telesírt Tóth Julisnak is. Nagy volt a sürgés-forgás a gyógyszertár előtti kőpad tájékán. A megyeház előtt álldogáló szekerek megindítását várták a környékbeli földesurak s táblabírák, hogy csézájukon kicsilingeljenek az akasztódombhoz. Betyárok felmagasztalása, Zalában nem ment eseményszámba ugyan! De az mégis izgatta a táblabírákat, hogyan ültetik bele a kötélszelemenbe az ingre vetkőztetett, kívánatos Tóth Julist, mielőtt felcsigáznák a magasba, ahol kötélhurokkal várja a vörösdolmányos Kesseldorfer. Az akasztódombbal szemben lévő magaslaton vertek tanyát a táblabírák, kik "egész testben" megjelentek. Még Deák Ferkót is átcsalta a nyírlaki sógor. A borzalmas látványosságoktól irtózó Kisfaludy Sándor sok rábeszélés után Hertelendy Gyuri incselkedte ki, mint mondta "druszájának végtisztességéhez". Az akkor még legényszámba menő nagy iskolaalapító, Ramassetter Vince, pedig a szomszédos szőlőhajlékába ebédre «invitálta» meg táblabíró barátait. Az ágasfán, a pinceház előtt, rézbográcsban rotyogott a pirosló gulyás leve,illata átrezgett a táblabírák magaslatára. Az elítéltek marcona tekintettel, szemeiket lesütve várták sorsukat. Csak Julis leányzóból tört ki a zokogás szava, mikor a pribékek kékbabos kötényét oldozni kezdték. Hirtelen mozgás támadt a városvégi keresztfa táján. Nagy loholva jött a megyehuszárként szereplő nagybajuszú Farkas pandúr. Rúdra kötött fehérkendőt magasra tartva kiabált, hogy a kezében lobogtató «stafétáját» az alispán úrnak, jókor eljuttassa Kéry Mihály esküdt úr kezeibe. A nemes vármegye megkegyelmezett Tóth Julisnak, kinek úgysem volt egyéb bűne, mint hogy melengető megérzéssel viszonozta a csákányt szorongató nyalka betyárok ölelését. Pedig már be is ültették a pribékek a "szelemenbe" Julis leányzót, csatos cipőjét is leoldották formás lábairól. Csukly Pepi szerint olyan kívánatosnak nézett ki a pőreségében a halálnak szánt leány, hogy a hizodalmas Fakundus atya se bírta türtőztetni lesütött tekintetét, odasandított félszemével. Kéry Mihály uramnak már kezében szorongatott a halálvessző, melynek kettétörését akadályozta meg az utolsó pillanatban érkezett staféta. A betyárok felmagasztalása már nem érdekelte a táblabírákat. Hátat fordítottak az akasztódombnak, a gulyásillat nyomán a hegy felé bandukoltak. Útközben a rímfaragó Magyar Ferkót ugratták, hogy verses síriratot készítsen a betyárok megbecsülésére. A vers meg is született, de éhes gyomorral a vérbeli poéta sem szívesen enyeleg múzsájával. Magyar Ferkó is előbb belakmározott a birkagulyásból, múzsájának virágos szekerét, - gyöngyöt verő kadarkájával,- megolajozva, olvasta fel nagy lére eresztett rímes zengeményét.

"Holics Gyuri, Gráfl Ádám!
Pandurkézről akasztófán
Felmagasztalt csüggedéssel
Függenek jó egészséggel -
Testüket a holló vájja
Lelküket a pokol várja,
Leánysóhaj kíséri útjuk!
Nem nekünk szóll, sajnos, tudjuk…"

A rímes zengeményt nagy pohárcsengéssel fogadták az éljenző táblabírák. Csak Deák Ferkó húzogatta egykedvűen lefelé konyuló bajuszát és megszólalt - Póéta öcsém! Talán a saját fejfád jutott eszedbe verselés közben? Beérik ám az akasztófán függő betyárok rövidebb szóval is: "Itt nyugszanak, ha böjti szél engedi!"

(Részlet Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák  című könyvéből)

1Az 1815-ben készült kanász címeres kulacsot Kósa unokája eljutatta a sümegi múzeumba Subri rézveretes csákány fokosa mellé! (Kisfaludy Móricz, Görgey tábornok egykori hadsegéd információja)

1905. november 26-án publikálta a Sümeg és Vidéke című lap."A napokban igen értékes néprajzi tárggyal gyarapodott Darnay Kálmán muzeuma. Eötvös Károly az ő remek módján írta le Répa Rozi és a híres-neves haramia vezérnek, Sobri Jóska szerelmének történetét. Ennek érdekes záloga egy mángoló (mángorló), amelt - a fölírás szerint -  valószinüen Sobri József készített és ajándékozott Répa Rozinak. A mángolót magya stílü gazdag virágdiszités éliti. Rajta egymással szemben két alalk áll. A leány tele üveget tart kezében, a sarkantyus csizmás, szürös legény pedig a poharat nyujtja felé.A két alak alatt ez az irás van bevésve Répa Rozi Mázi Zsófia Zsubri Józsi. A mángoló a szántóhegyi Tüttő családtól került a muzeumba s tanujel annak, hogy a hires rablóvezér ugyancsak gyöngéd érzelmekre is képes vala."  

(Amennyiben túlélhette az élet és világháború viharait a Balatoni Múzeumba lehet talán megtalálni.)   

------------------------------

Máskor meg Sobri ruházatot váltott. A legenda szerint egy ízben a Sobrit üldöző német katonák magától a betyártól kérdezték, hogy "hol fan sifán" mert a mezőn dolgozó emberek közé állt, és semmiben sem különbözött a verejtékező emberektől.

Sobri hiteles adatok szerint a Tolna megyei Lápafőnél az erdőben csata közben lett öngyilkos 1837. február 17-én. Kisfaludy Sándor sümegi költő szerint azonban 1837. március 24-ét követően Sümegprágán egy parasztcsűrben szörnyű körülmények között halálozott el. A nép  - amely hitelesebb a hivatalos jelentésnél is -  azonban úgy emlékszik, hogy az elöbbi helyen  hagyta el az árnyékvilágot a hírhedt betyár.

     

Egy „haramia”, Savanyó (Savanyu) Jóska (1841 – 1907) az utolsó hírhedt bakonyi betyár 1906-ban, 65 éves korában, akinek egyik legkedveltebb tanyája volt a Gyöngyösi csárda.

Részletesebben  Savanyó Jóskáról:

http://www.vizastudio.hu/userfiles/files/1b9f73258f538523ef4b46a4946df2ea.pdf

Vadlány lik barlang 

Zalaszántó határától nem messze Nagygörbőnél a Kovácsi-hegyen található ez a barlang, amelynek népi elnevezései: Vadlán-lik, Vindornyaszőlősi Vadlánlik, Savanyú Jóska tanyája, Savanyú Jóska barlangja. Az elnevezés arra utal, hogy a betyár hosszabb-rövidebb időt eltölthetett a barlangban.

Gyöngyösi Betyár Csárda

Rezi községhez tartozó Almástető (263 m) nevű hegye alatt a Hévízről Zalaszántó felé vezető út mentén húzódik meg a nádfödeles, 200 éve csárdaként használt Gyöngyösi betyárcsárda épülete, a bakonyi és zalai betyárok egykori kedvelt helye. A Karmacsi útra merőlegesen, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, zsúpfedeles, egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, egyszerű barokk, rezi homokkőből gondosan faragott ajtó- és ablakkeretes öreg épület. Négy helyiség oldalsó folyosójáról nyílik. Szinte eredeti állapotában maradt ránk. Sokáig zárva volt, 1955-ben a Zalaszántói és Vidéke Földművesszövetkezet eredeti alakjában, a műemléki kívánalmaknak megfelelően visszaállítatta és megnyította.  Udvari építményekkel bővítették.

Az építményt valószínűleg a Festetics-uradalom a XVIII. század elején  vadászháznak építhette, később kocsmává és csárdává alakították. Első írásos említése 1729-ből való, de biztosan előbb építették. Az 1783. évből származó I. katonai felmérés térképen W.H. (Wirtshaus-Fogadó/Vendéglő) jellel Gyöngyös néven jelölik. Nevét a közelében csörgedező Gyöngyös-Séd patakról kapta valamint elnevezése még a középkorban itt elterült Gyöngyös falu nevét is őrzi. Régen a Nyugat-Dunántúli vásári útvonalak egyik legismertebb vendégfogadója az átutazóknak, kereskedőknek, na meg a szegénylegényeknek volt a pihenőhelye.  Az akkor egyre sűrűbben megjelenő hívatlan betyárok miatt, a csárda sűrűn gazdát cserél. Akkoriban a csárdatulajdonosokat a pandúrok és a betyárok is egyformán zaklatták, attól függően, hogy ki melyik féllel cimborált. A bakonyi és zalai zsiványok törzshelyévé vált csárda méltán vált hírhedt találkahellyé. A zsúpfedeles csárda Savanyó Jóska az utolsó bakonyi betyár kedvelt és gyakori tartózkodási helye is volt.                                                    

Az írások és elbeszélések szerint Vak Illés (Illés Imre) és Kőkes (Kis Gyerek) Pista betyárok többek között Veszprém vármegye területén is garázdálkodtak. Miután a Bakony erdőiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar még hírhedtebb betyárokká váltak. Egy ízben a csárda közeli szőlőhegyen a Lampertet féle pincénél a Kosár nevű csendbiztos vezetése mellett a pandúrok körbefogták a betyárokat. A szalmatetős hajlék  felgyújtását követően a menekülés közben 1862. december 15-én tűzpárbajban agyonlőtték őket a pandúrok. Vak Illést és Kőkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett hantolták el közös sírba. Ma is láthatók a szomorúfűz tövében a kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kőtábla őrzi emléküket. A romantika ugyan széppé teszi a történetet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kőkes Pista nem halt meg a szőlőhegyen, mert a Lamperter János féle szőlő és présháznál (pincénél) a Bognár Jóska nevezetű legényt lőtték le. Kőkes Pista elmenekült és később (a legenda szerint maradék társaival pandúroknak öltözve Reziben 1863. március 14-én) bosszút állt az áruló Ivanits Ferenc orgazdán. A Rezi község halotti anyakönyvében a fenti időpontnál és névnél a bejegyzés rovatnál a mai napig megtaláható "Duhajok által bosszúból agyonlőve". Az akkori kocsmáros, egy Péntek Vendel nevezetű ember volt, és az ő Zsuzsi nevű szolgálójával kezdett új életet ki tudja merre..

 Ismert vendégfogadósok és vezetők a régből:

Nagy Josef (árendás) 1827. év

Péntek Vendel 1862. év

Tóth József (Zalaszántó 1955. évtől)

Németh István Péter irodalomtörténész, költő, helytörténet kutató gyűjtéséből:

Betyár-bucsu

Sok százezer példát immáron láttatok,
Azért ez világrul hozzátok nem szólok,
Csak vég bucsuzáshoz immáron én fogok,
Egy kevés hallgatást ti tőletek várok.

Kivel az hitemet én öszve kötöttem,
Halla beszédemet, itt áll én mellettem.
Lopott portékákat én annak szerzettem,
Meszelőt, borostót sokat megkötöttem.

Ilyen vesződtséggel folya mindég életem,
Kesztheli vásárba mikoron elmentem,
Egy krajczárom sem volt, mégis szoknyát vettem.
Isten hozzád Keszthel, kiben illent tettem.

Juhász legényektül korcsmán verettettem,
Sümegh városában sátorhoz köttettem.
Fejér Várra kocsin magamat vitettem,
Ez árnyék világban illenképpen éltem.

Szala Vármegyének panduri köröztek,
Egerszegre engem ló mellett vezettek.
Ottan kegyetlenül sokszor meg is vertek,
Mindgyárt loptam, mihelt haza eresztettek.

Kedves szép Nemzetem, tőletek el válok,
Szántói asszonyok, többet nem csalhattok.
Azért mind fejenként Istennek ajánlok,
Basai korcsmában titeket elvárlak.

Egy szóval már minden kedves kalmáraim,
Koptsásim, szabóim és csizmadiáim,
Görögim, zsidóim és fazokasim,
Istennek ajánlak, kedves korcsmárosim.

Lak, Szőlős, Udvarnok, Szentgrótnak szép vára,
Szántó, Karmacs, Páhok, Keszthel nagy kastélla,
Csehi, Bazsi, Prága, Sümegh magas dombja,
Istennek ajánlok Foknak forgó malma.

(XIX. sz. első fele)

Több részlet : A Gyöngyösi csárda című 1983-ban kiadott könyvből. (Szerzők: Dr. Csák Árpád, Dr. Darnay-Dornyay Béla, Dr. Dömötör Sándor, Dr. Zákonyi Ferenc.)

július 20-31. (szit)

Oldal: "Rosszemberek"
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2024 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat