Alsó-Tátika vára

I. A vár földrajzi helyzete

A történeti Zala vármegye keleti részén, a ma Keszthelyi-hegységnek nevezett alacsony hegyvidék északi és déli részét egy széles árok választja el egymástól, az ún. Várvölgy. Az északi részt két további tömbre osztja a Sümeg-Zalaszántó közti vetődés. A két völgy metszőpontján kétszeri vulkáni kitörés hozta létre a Tátika-hegyet. Az első kitörés eredményezte a hatalmas Alsó-Tátika platót. Majd ennek keleti részén egy második, kisebb kitörés hozta létre a Tátika kis alapterületű csúcsát (413 m), ami tulajdonkeppen az alsó fennsíkból kiemelkedő külön kis kúp.

II. Településtörténeti előzmények

A hegység természetes útvonalai az őskortól a két völgyben vezettek. A hegyvidékek belső területének benépesülése általában a késő-bronzkorban történt. Ebben az időszakban nagy települési központok jöttek létre a Várvölgy két oldalán. Várvölgy- Kislázi-hegyen emelkedik Magyarország egyik legnagyobb alapterületű magaslati települése. Véd műveinek kerülete meghaladja az 5 km-t. Szétomlott kő kapu véd műve, az ördögkapu ma is látható. Belsejében víztároló tavak vannak. Nem messze tőle találták a késő bronzkori ún. felsőzsidi aranykincset. Nagy települési központ volt a Tátika-hegyen is. Ennek erődített volta az irodalomban még nem ismert. Sáncainak felismerését nehezíti, hogy a fennsíkot egy természetes „sánc", vulkáni perem veszi körbe. A felszínen gyűjthető nagy mennyiségű edény töredék a telep sűrű lakottságára vall. A hegy alatti Tatárkúti réten, és a Hamvas-erdőben van a településhez tartozó nagy halomsírmező, amiben magas, „fejedelmi" méretű halmok is vannak. Hasonló magaslati, sánccal védett telep van a szemközti Rezi Meleg-hegyen is. Az utóbbi két őskori vár területén a középkorban is vár épült, ami máshol is általános jelenség.

III. Alsó-Tátika középkori várhelye

IV. Béla 1248-ban a Tátika vára feletti „Várad" hegyre adott engedélyt Kaplony nb. Zlaudus veszprémi püspöknek új vár építésére. Ebből teljesen világosan kiderül, két vár volt a Tátika hegyen. Ennek ellenére az irodalom nagy része következetesen egy várról tesz említést. Felvetődött az-az elképzelés is, hogy Alsó-Tátika vára a későbbi Rezi várral lenne azonos. Ezeket a téves elképzeléseket a részletes helyismeret hiányára vezethetjük vissza. 1980-ban sikerült azonosítanunk az alsó, korai vár helyét a hegy északnyugatra néző, függőleges sziklafallal határolt peremén. A hely tökéletesen megfelel az 1248-as oklevél helymeghatározásának. Tátikahidegkút-puszta felett, a Tátika-hegyen, a tatárjárás után épült felső vár (a közismert rom) alatt van. A várhelyről vázlatos felmérést készítettünk . A várat északkeletről, mintegy 40 m hosszan, 3-4 m meredek levágás határolja. Délkeletről 90 m hosszan. 17 m széles, 4-5 m mély árok övezi. A többi oldalon megközelíthetetlen sziklafal védi. Hossza délnyugati-északkeleti irányban 120 m, szélessége 40-60 m között változik. Területe kb. 0,6 ha, így több mint háromszor akkora, mint a felső vár. Szabad bejárás jelenleg a délkeleti oldalon, az árok felső végénél van. Elképzelhetőnek tartom, hogy eredetileg is itt volt a feljáró út. Az árok belső szélén habarcsos technikával készült körítőfal nyomai figyelhetők meg. A meglehetősen nagy belső területet két, egymással párhuzamos osztófal három részre tagolta. A legnagyobb, délnyugati harmad valamivel alacsonyabban helyezkedik el a másik kettőnél. A vár belső területének legmagasabban fekvő része a sziklafal melletti 20-25 m-es sáv. A felszín egyenetlenségei több helyen épületmaradványokat sejtetnek. ( ????)

IV. A Tátika-nemzetség; a vár építése 

A várnak (és a hegynek) nevet adó nemzetségről nem sok adattal rendelkezünk, ezek is aránylag későiek. 1233-ban Tátika nb. Tátika, Barnag falu birtokosa, és valószínűleg ő az a Tátika nevű nemes, aki a Sopron megyei Zsidány mellett birtokos.  Ez a két adat egyúttal arra is utal, hogy a Tátika és a Gatal-nemzetség közt szoros kapcsolat van, amint azt Karácsonyi is feltételezte. A Gatal-nemzetség nevét viselő falu a mai Csepreg mellett, a középkori Sopron vármegye déli részén, Zsidány közvetlen szomszédságában feküdt. 1284-ben Gatal és Tátika nembeliek házai egymás mellett álltak Barnagon. A Tátika-nemzetségben előfordul a Gotalon személynév, ami arra utal, hogy a két nemzetség közös ősét Gatal (Gotalon)-nak hívták. Az azonos nevek használata, a nemzetségi birtokok szomszédos fekvése egyaránt a két „genus" közös eredetét bizonyítja. Az sem lehetetlen, hogy a két ág csak a XIII. század elején vált ketté, és az e tájban élt I. Tátika leszármazottai kezdték csak el magukat a többi ágtól megkülönböztetve, közös ősüket megnevezve, „de genere Thadeuka" titulálni. Ez a kapcsolat azért fontos számunkra, mert a Gatal-nemzetség XII. századi szerepéről fennmaradt adatok alapján olyan képet kapunk a genus súlyáról, ami magyarázhatja utódaik korai kővár-építését is. I. Gatal comes, 1162-ben az „ország nagyjai" közt szerepel. Farkas 1183-85 között III. Béla nádora.  Kutatásunk sokáig tagadta, hogy világi uralkodó osztályunk a tatárjárás előtt képes lett volna kővár-építésre.Fügedi Erik árnyaltabb véleménye szerint 1241-ben négy vár volt magánkézen. 1229 előtt Szák nb. Pósa épített várat Kaboldon (Kobersdorf, Ausztria). 1235 előtt emelte Aba nb. Andronicus Füzért. Füleket (Filakovo, Csehszlovákia) Kacsics nb. Folkus birtokolta a tatárjárás idején. Végül az erdélyi Vécs (Brincovenesti, Románia) várat Tomaj nb. Dénes tárnokmester 1228-ban kapta adományként. Tehát szerinte az 1220-as évektől számolhatunk az első magánvárakkal. Igaz, ezek építésére még csak az arisztokrácia élvonalába tartozó személyeknek volt lehetősége. A magánvárak építésének jogi akadályai lettek volna, nevezetesen királyi engedélyhez kötődött volna. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ezt bizonyítani nem lehet, ilyen korlátozással valószínűleg csak a tatárjárás után számolhatunk. Az első engedélyeket 1248-ból ismerjük, pl. éppen a Felső-Tátikára vonatkozót. Fügedi Alsó-Tátika építését 1242-1248 közötti időre feltételezi, ezzel nem értünk egyet. IV. Béla 1248-ban nem véletlenül kobozta el Tátika nb. II. Tátikától a várat. Tudjuk, hogy 1242-ben a tatár betörés okozta zavaros viszonyokat kihasználva, Tátika rabolt, pusztított a környéken. Kaplony nb. Zlaudusnak (akkor még csak pozsonyi prépost és veszprémi kanonok) Szántó faluját (a mai Zalaszántót) feldúlta, 80 márka kárt okozott. A veszprémi püspökség népeit is megrabolta. Hasonló tevékenységet folytatott Nógrádban Kacsics nb. Folkus, amiért 1246-ban elvesztette Fülek várát, rabló tevékenysége kiindulópontját. Csak Alsó-Tátika birtokában fosztogathatott Tátika is. A helyzet azonossága, az azonos büntetés alapján erre kell gondolnunk. A vár építésére 1242-1248 közti adataink nem utalnak, sőt feltételezik a vár létét. Zlaudus az őt ért károk fejében le akarta foglalni Tátika Botka (Vátka), Pabar és Bozlog birtokait. II. Tátika a végrehajtás foganatosítására küldött megyei sereget „megvesszőzte" és elkergette. Ilyen hatalmaskodó magatartást vár nélkül nem kockáztathatott volna meg. Ezután nemsokára meghalt. Fiai, Gotalon és Miklós eleinte szintén ellenálltak, és csak Gutkeled nb. István nádor kényszerítésére engedték át az említett falvakat. Ezt követően kénytelenek 1248-ban várukat is átadni Zlaudus püspöknek.

Más megfontolások is Alsó-Tátika tatárjárás előtti építése mellett szólnak. Általános megfigyelés, hogy a kora-középkori várak alacsonyabb helyeken épültek, mint a később szerepüket átvevő új várak. A Fügedi által feltételezett néhány év alatt, egymástól pár száz méterre két vár építését nehéz elképzelni. A felső vár építésének csak az alsó, korai vár korszerűtlenné válása lehetett az oka. Ha a Tátika nembeliek a tatárjárás után építenek várat, akkor inkább a jobban védhető felső csúcsot erősítik meg. Összegzésül megállapíthatjuk, a történeti adatok közvetett, a régészeti megfigyelések közvetlen módon igazolják - Alsó-Tátika vára a XIII. század első felében, minden bizonnyal a tatárjárás előtt épült. 

V. A „Várad"-hegy; a felső vár építése

Mint fentebb már kiderült, Kaplony nb. Zlaudus veszprémi püspök 1248-ban kapta meg a „Várad-hegyet. Itt új vár építésébe kezdett IV. Béla „programja" szellemében, aki „elrendelte, hogy a koronájának alávetett egész területen, az alkalmas helyeken várakat emeljenek. A „Várad" név nyelvészeink szerint kis méretű várat jelent. Az a tény, hogy 1248-ban csak egy hegy neve, arra utal, hogy itt egy korábbi vár állt, aminek az emlékét ekkor már csak a hegy neve őrizte. Ennek a feltételezhető várnak építési koráról csak ásatással lehet majd érdemlegeset mondani. Mindenesetre ez az adat is jelzi, mennyire exponált stratégiai pont a Tátika-hegy csúcsa. Fügedi a vár stratégiai fekvését értékelve, arra a megállapításra jutott, hogy „hegyek között álló mentsvár volt". Valójában a vár két széles völgyet ellenőriz, mindkettőben fontos útvonal haladt. A Várvölgyben húzódott a Zágráb felé vezető „nagy út". Említése 1256-ban, .,magnam viam, que veniet de Rezy". A Sümeg-Keszthely út említése 1248-ban, „viam magnam, que veniet de Scamptou". Scamptou a mai Zalaszántó. Mindkét út tökéletesen belátható a felső várból. Az alsó várból csak a sümegi út ellenőrizhető teljes mértékben. Ez is hozzájárulhatott, hogy Zlaudus a tatárjárás után a felső csúcsra építtette az új várat. A várépítés legkésőbb 1257-re befejeződött, ugyanis ebben az évben Zlaudus, fivérei beleegyezésével a veszprémi püspökségnek ajándékozta a várat.

VI. A két vár a belháborúk idején

1262-ben a tátikai felső várban meghalt Zlaudus püspök. Fivére, Márton és unokaöccse! János, Márton és Mike elfoglalták a két várat, rátették a kezüket a veszprémi püspökség itt őrzött kincseire. Az eseményt az országos összefüggéseket figyelembe véve értékelhetjük csak helyesen. István ifjabb király egy időben Zala megyét teljes joggal bírta, így ismerhette a megyében nagybirtokos Mártont és fiait. Ehhez hozzátesszük, hogy a Kaplony-nemzetség többi ágának minden birtoka István országrészében, főleg Szatmár vármegyében volt,- ahol a közös nemzetségi kegyhely, Kaplonymonostora is állt. 1262 nyarán kezdődött meg a kölcsönös fegyverkezés IV. Béla és (a későbbi) V. István táborában, amit ősszel a két sereg Pozsony körüli szembenállása követett. Ez alatt mindkét országrészben dúlták, sőt lefoglalták az ellenpárthoz tartozók birtokait, így amikor egy királyi sereg ostrom alá vette a két várat, Mártonék, V. István országrészébe menekültek. Miután a pozsonyi megegyezéssel felállított közös bíróság előtt sem jelentek meg, elvesztették dunántúli birtokaikat. Ezek a mai Zalaegerszeg, Zalaszántó, Nyírád, Szőc voltak.  1272-ben V. István is megerősítette Pál veszprémi püspököt Tátika birtokában. Tartozékai Szántó. Nyírád, Szőc, vagyis a Kaplony nembeliek elkobzott birtokai. 1275-ben Kőszegi Péter lett az új veszprémi püspök. Ezzel Tátika 1289-ig, Péter püspök haláláig az ország legerősebb tartományúri családja érdekkörébe került. Kristó valószínűnek tartja birtoklásukat is. Mivel éppen a szomszédos Veszprém vármegye területén érintkeztek a Kőszegi birtokok a Csákok ősi birtokaival, súlyos magánháborúik különösen előtérbe állították a püspökség várait. Csák Péter nádor, még a veszprémi püspökvár, székesegyház barbár felprédálásától sem riadt vissza. A Kőszegiek szinte évente fellázadtak IV. László ellen (1274-75, 1275-76, 1277, 1278, 1283-84, 1286-87). Ilyenkor a király főseregével rendszerint Kőszeg környékére vonult, ahol igyekezett a Kőszegiek várait elfoglalni, általában eredménytelenül. Ezekben a lázadásokban természetesen Péter püspök is részt vett. 1278 tavaszán (a későbbi) III. Endrét léptették fel trónkövetelőként, aki 1278. május 27-én Kehidán a veszprémi püspökség birtokait kivette az ispán joghatósága alól. Kehida mindössze 11 km-re esik Tátikától, így nagyon is valószínű, hogy Péter püspök vendégeként megfordult Tátika várában a trónkövetelő. 1289-ben Péter is részt vett az Albert osztrák herceg (a későbbi I. Albert császár) elleni védekező harcokban. Rohonc alatt egy nemes leszúrta. Nem sokkal ezután újabb hatalmaskodók, Péc nb. Apor (a leendő nádor) és fivére, Lukács zalai ispán, a szomszédos Rezi vár urai szerezték meg a várat. Benedek veszprémi püspök hiába tiltakozott a királynál, nem tudta jogos igényeit érvényesíteni. Apor, III. Endre uralma alatt a legfontosabb méltóságokat viselte, országbíró, majd nádor volt. Az Árpád-ház kihalása után is jól választott. Már 1304-ben I. Károly hívei közt találjuk. Tátika két vára, illetve Rezi egyidejű birtoklásával teljesen lezárhatta a Várvölgyön átvezető útvonalat, ugyanis a két vár (Felső-Tátika és Rezi), a völgy két oldalán, pontosan egymással szemben épült. Péc nb. Apor ezzel az önkényes foglalással annyira összekötötte a két szomszédvár sorsát, hogy későbbi történetük lényegében a Tátika-Rezi-Keszthely uradalom keretében zajlott. 1397-1435 közt van csak egy-egy rövidebb időszakban különböző zálogbirtokos. Keszthelyről is tudjuk, hogy Apor birtoka volt). Csakis az ő magtalanul bekövetkezett halála után kerülhettek vissza a tátikai várak a veszprémi püspökség birtokába. Nem ismerjük halálának időpontját, mindenesetre 1307-ben még a tanácsát kérte I. Károly, életében pedig nyilván nem vette el hívétől, noha az jogellenesen tartotta birtokában Tátika várait. I. Károly felismerhette Tátika és Rezi együttes birtoklásának jelentőségét, amikor a veszprémi püspökségtől megszerezte Tátika alsó és felső várát; helyettük Kál-völgyi birtokokat adott cserébe. Ez az utolsó történeti adat, amiből az alsó vár meglétéről még értesülünk: ,superioris Castrum Tadeuka cum inferiori suo castro seu munitione'' (1342). További adataink már mind a felső vár történetéről szólnak, ami nem tartozik szorosan vett témánkhoz.

(forrás: Dénes József Alsó-Tátika kozépkori vára) 

Az Alsó-Tátika vár vonatkozásában Szatlóczki Gábor írja, sokszor Dénes József tanulmányára hivatkozván … nem tudjuk eldönteni, hogy a várat a Zlaudusszal hadakozó Tadeuka, vagy esetleg annak apja emeltette. Mindenesetre elhangzottak olyan óvatos becslések is, melyek a vár keletkezésének idejét III. Béla uralkodására teszik, az 1190-es évekre. Alsó-Tátika vára a Tátika hegy (Váradhegy) északnyugati függőleges sziklafallal határolt peremén épült. Északkeletről mintegy 40 méternyi szakaszon 3-4 méter széles levágás határolja a várat. Délkeletről 90 méter hosszan széles és mély árok karolja át. A vár területe kb. háromszorosa a mai Tátikának.  Bejárata feltehetően a délkeleti oldalon,azárok felső végénél volt. Az árok belső felén az 1980-as régészeti terepbejárásnál habarcsos körítő falmaradványokat találtak. A vár belső felét két párhuzamos fal három részre osztotta. A terep egyenetlenségei épületmaradványokat sejtetnek…. 1248-ban királyi ítélet nyomán …Tadeuka nembéli  Gotalon megegyezett Zlaudusszal, így a tátikai várról is lemondani kényszerültek Tadeuka örökösei. A Ják nembeli Zlaudus Alsó-Tátika várának új birtokosa lett. A (felső) Tátika vár 1257-ben már állt, amelyben 1262-ben halálozott el Zlaudus…. 1342-ben Nagy Lajos király birtokcserét megerősítő oklevelében utoljára találkozunk Alsó-Tátika várának említésével. Az erődítmény feltehetően már jóval korábban használaton kívül volt, és 1341-ben már csak, mint birtokjogi tartozékot sorolja fel az oklevél.   

(folyt.)

február 14. (szit)

Oldal: Alsó-Tátika vára
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2024 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat