Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása

A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól. Térj vissza oda, ahol megdobban a szíved és megtalálod lelked otthonát.

"Szántó szőlőhegy az életünk része"

folyt.

magyar_nepi_motivum.jpg

helytörténethez:

 .... 1769 március 8-ról - a közelmúltban felkutatott - szerencsésen fennmaradt a Szántói járás Szőlőhegyek hegyvám lajstroma és a Szántói helység Hegyvámos szőlőknek conscriptriója, amelyben 11 kérdés tesznek fel az összeírók feltehetően a helyben lakó szőlősgazdáknak. A kérdésekben a szőlők korai „építésének” az idejére, a hegyvám mértékére, egyéb adófajtákra, a földbirtokosok személyére valamint a szőlőterület pontos mértékére is rákérdeztek az összeírók. 

22_1769_szantoi_hegyvamos_22oldal.jpg

 

Kérdés

Felelet.

1.

„Mely üdőben implántáltottak ezen Szántói Hegyvámos szőlők? előtte az el mult 1715dik esztendőnek? vagy pedig utána épéttetteke?

„Igenis elöb épűltek az kérdésben vett 1715dikesztendőnél ezen Szántói Hegyvámos szőlők: mert a hatvan, s hetven esztendős őreg embereknek emlékezetiketis meg elözik azoknak implantálások. 

2.

Mostani hegyvámra a szőlőknek hány akóra, vödörre, vagy Pintre mégyen? eddig minémő mértekkel éltek? pozsonyi akóra véve, mennyit tészen?

Akóval Hegyvám adásukban nem, éltünk hanem vödör számmal kiadott 6. 5. 4. 3. 21/2.2. 11/2, és 1 vödröt is, esekben számlálván 30.30 Iczét, az 6. vödröt tészen 23/4 pozsonyi akót, és 4. Iczét.

3.

Az eddigvaló szőlőhegyi szokás zerént  minémő darad föld vetetődött egy holdnak?

Szőleink hold számra nem vetetődtek ekkoráig, azért ezen kérdésre igyenesel nem  felelhetűnk, hanem csak Ki Kisseb, Ki nagyob darab. Hanem mai napon Magistratuális Conscriptor Uraimék által Németh Győrgy szőleje meg méretettvénedett 739 1/2 Bécsi öllet, im quadro pedig hozotki Helünknek második rendbéli sorsához képest 5/8 holdot, tévén 1. vödör Hegyváma, Kiis tesz 30 Iczét.

4.

Hegyvámon kivűl vesznek a Földes Urak, vagy azt beszedő Gondviselők kappant, kenyeret czipót, zabot, vödör számra penzt, kezroló(?) pintet, penna, és Hajdu bort? Ha vesznek? ezen adózások végrül fogva valóke? Ember emlékezetit meg előzike? vagy nem régen  vannak be hozva, és mi mód?

Az 1752dik esztendőben kiadattatott Articulusunk előtt igenis attunk egy czipót, egy kappant, és egy garas le aró penzt, de mást egyebet nem attunk, hanem a meg ért esztendőben ki adattatott articulusunknak üdejétűl fogva előbbi adózásunk eöt-eöt  garasra fordéttatván, azt füzetett minden Gazda ekkoráig.

5.

á réghi, és elöbbenyi Hegyvám nem vetetődőtte nagyobra utób? ha ugy? mikor? minémő móddal? Kinek hatalmával, és erejével? mely okbul? talán a szőlőföldnek meg nagyobbéttásáért? vagy egyedül az szomszéd hegyeknek adózásához szabattattake? intéztettetteke az szőlős Gazdák?

Magok á szőleink igenis nem vetetődötte nagyobra elöbbi Hegyvámoknál hanem Sávjok, és dülejek kiknek vagy Kaszálójuk volt, vagy pedig gyümolcsössők, ezek igenis föllebb vetetődtek némely Icze számok kal boldogult T. H. és Vz Tolnai Festetics Kristóf Consilius Urunknak akkori tisztartója Szaurer István Uram által ez előt tizenhét, s tizennyolcz  eztendőkkel.  

6.

Az 1715dikesztendő után építtetett szőlőknek hegyváma az Földes Urral lett contractusbul származotte? vagy az Hegybéli Biráknak intézésekbül keletkezette? utób pedig nem  vetődötte főlleb? ha ugy mi mód? és mikor nagyobbéttatott meg a hegyváma? és minémő adózások rendőltettek hozzá?

Az régben épéttetett szőlőkőn kivűl utob implántáltottott szőlők tőbbé nem adattattak föl hegyvámábul, hanem csak kilenczedébűl, azértis erre nem felelhetűnk.

7.

Az szőlőhegy ezen Szántói határban vagyone? a vagy más külső határban heltettik e? Ki az Földes Ura?

Igenis Szántói határban vagyon, Földes Ura, Méltgos Tolnai Festetics Páll Referendarius Urunk eö Nagysága.

8.

Vagyone Hegyvámtul való laistroma a szőlőhegynek? vagy nincsen?

Vagyon igenis, az mint beis adgyuk.

9.

Vagyon e ollas szőlős Gazda ki egyszersmind egy szőlőtül hegyvámot, és kilenczedtis, vagy tizedet adna  Földes Urának?

Senki sincsen a ki egy szőlőtül két féle igasságot adna, ha csak olla esi szőlő sabja nincsen, ki hegy vámot érdemelne, illetinek vodnak némellyek, kik kilenczedgyeken kivűl a kaszálójátúl Hegyvámotis adnak, a mint érdemli.

10.

Hát még ollyas szőlős Gazdák is vannake, kik Földes Uruknak járandó Hegyvámon vagy Kilenczeden kivűl az Méltóságos Weszprémi Püspökségnek megént tizedetis adnak? 

Az Hegyvámosok hegyvámokon kivűl igenis adnak az Méltóságos Veszprémi Püspökségnek tizedet, de egyebek nem adnak.                

11.

Az Hegyvámos szőlős Gazdák vagy kilenczedeskis kivetettetneke borbéli adózásoknak pénzel való kikifizetésére ? ha ugy? mennyit vesznek az Földes Urok vagy Gondviselőik egy vödör borért, vagy egy akóért?

Senkit sem erőltettnek, ha borral meg adhattya, vagy magának az szőlős Gazdának arra Kedve nincsen, illetim történetbe, igenis pénzül meg veszik, de csak  foló áro zerint, a mint mások veszik.

Ugyanitt megtalálható a Szántói Szőlőhegy (Promonthorio) hegyvám lajstroma, melyet 1776-ban készített Juranics József. Erre az előző 8. kérdésben is rákérdeztek. 104 adózó szerepel a hivatalos (de nem biztosan teljesen valós) névsorba. 48 birtokos saját szőlőterülettel rendelkezik.41

 

_______________________________        

41MNLZala Megyei Levéltár Zala vármegye közgyűlés iratai Úrbéri Iratok 1724-1815 Szántói járás IV. 1gi  2. dob. 1.  (Köszönet Kapiller Imre és a kutatószolgálat hölgyeinek)   

 24_1769_in_promonthori_24oldal.jpg

A családnevek vizsgálatánál, valamint a saját szőlőterülettel rendelkezők meghatározásánál megállapítható az adózó szőlőhegyi gazdák összetétele.

A legmagasabb arányban szerepelnek a névsorban, az ősi valamint régebbi helyi (magyar) családok: Szakonyi, Kulcsár, Nagy, Sári, Vass, Süte, Kigos (Kígyós), Gulás (Gulyás), Adorján, Farkas, Szekér, Ódor, Fitos, Toboz, Simon, Éri, Takács nevű szőlősgazdák. Ezt követi nagy arányban, a névsorban a külső, más helységekből származó, de a szőlőhegyen birtokkal rendelkezők: Kovács (laki), Garai, Szi (f-zsidi), Torma (fzsidi), Szánti (zsidi), Kozma (azsidi), Busai, Gadányi, Szent, Vida stb. Kisebb részben követi ezután az idegen hangzású névvel rendelkező, más vidékről ide települt és már itt élő szőlősgazdák: Fársáng, Györke, Csima, Csöndes, Répa, Borbél. Elenyésző arányban, szerepelnek még az 1720-as évektől betelepült katolikus bosnyák illetve morva katonaparasztok és libere migrans szőlősgazdák: Vasmatics, Gujtmon, Krajczár, Turner. 42

A felsorolásban szerepel még a szőlő területe (iuger), a hegyvám mértéke több „bormértékben” megadva: vödör (hidria medris 30), valamint pozsonyi akóban és iccében a külső javak, kaszáló és gyümölcsöshez mérten.

A Mária Terézia által 1767-ben elrendelt, de tudomásom szerint csak 1770-ben foganatosított úrbéri rendelet  9 kérdőpontos felmérésnek Zala vármegyére vonatkozó adatai a Horváth Zita Paraszti vallomások Zalában című publikációjában találhatók. Szántó helység válaszai a 9 kérdőpontra nem kerültek elő, pedig az úrbérrendezésük megtörtént, mert a nyomtatott urbárium és a tabella fennmaradt. Az 1769. évben készült 11 kérdőpontos szőlőhegyi felmérések, amely feltehetően közös szándékú volt az előző 9 kérdő pontos felméréssel egy kicsi kárpótlást nyújt ezzel szemben, tekintettel arra, hogy mindkettő egységes szempontok mellett halad, szerkezeti felépítésükben és tartalmi követelményeikben pedig hasonlóságot mutatnak. Az egységes kérdésekre sok helyen hasonló válaszokat adnak, főleg az egy uradalom alá eső szőlőbirtokos gazdák. A szántói kérdésekre a feleleteket az ott helyben élő és szőlőművelő idősebb gazdák adhatták.

_______________________________                                                              

42 Helytörténet kutatásom több éves anyagából megállapítva

 

Ismerté válik az összeírásból, hogy a szőlőhegy a szántói határban terül el, a földesura az 1769. évben Festetics Pál. A Promontorium hegyvám lajstrommal rendelkezik. A mostani hegyvámos szőlők szőlővesszeinek ültetése az 1715. évet biztosan megelőzte, de lehetséges, hogy a XVII. század során ültették. Az eddig használatos hegyvám és bormértékek: 6, 5, 4, 3, 2 ½, 2, 1 ½,, és 1 vödör,  30 - 30 iccével.[6 vödör,  2 3/4 pozsonyi akónak és 4 iccének felel meg, vagyis 1 vödör az ¼ pozsonyi akó és 14 icce.] A híg űrmértékek korabeli arányai errefelé: 1 vödör ~ 13,5 liter, 1 pozsonyi akó = 4 vödör = 54 liter. 1 icce ~ 0,85 liternek felelt meg. A szőlőterületet régi szokás szerint csak úgy mérték fel, hogy kisebb vagy nagyobb a szőlőterülete a gazdának. Az összeírás alkalmával Németh György szőlőbirtokának területét felmérték, amely 739 1/2 bécsi öl területű [1 bécsi öl  bécsi öl] 5/8 hold, a földterület második besorolású. Az 1752-1753-ban kiadott egységesített hegytörvény előtt mást nem, de 1 cipót,1 kappant és 1 garast kellett adózni az akkori földbirtokosnak. Az ezt követő évektől már 5 garast kellet fizetni minden szőlősgazdának. 1750. év környékén Festetics Kristóf a földesúr, akinek tiszttartója (Szauer) István. Az ő idején nem volt nagyobb a szőlő hegyvám mértéke, de a dűlők, sávok, kaszálók és gyümölcsösök hegyvám mértéke magasabb lett néhány iccével.  A régi 1715 előtti szőlők után nem volt hegyvám fizetség, ezt követően kilencedetfizettek. Kettős adóztatás (hegyvám és kilenced) egyazon szőlőterületre gyakorlatilag nincs, de kaszálónál és gyümölcsösnél lehetséges. Olyan hegyvámos szőlősgazda viszont biztosan volt, aki a veszprémi püspökségnek tizedjárandóságot is ad. A borban történő adózást pedig pénzben is ki lehet váltani.                  

Szántónak az 1770. évben 1009 kapás a szőlő területe, 3571 akó terméssel.43 1777-ben 917 ½ szőlőterületen termelnek.                                                                                                               

A XVI. századra országszerte kialakult a hegyvám (ius montanum, tributum montis seu terragium) fizetésének kötelezettsége. Ez az állandó járandóság (örökbérleti díj) a mindenkori bortermés és a szőlőterület használata után, de annak mennyiségétől függetlenül a mindenkori földesúrnak szerződés vagy helyi szokás szerint évente beszolgáltatandó meghatározott mennyiségű bor és must, akóban és iccében mérve valamint pénz, amelyet a szántói jobbágynak is meg kellett fizetnie. Csaknem minden eddig ismert hegytörvény kimondta azonban, hogy dézsmába vagy hegyvámba csak tiszta, jó mustot szabad beszolgáltatni. Az adózás formájaként élt Szántón is a kilenced, és előfordult, hogy a szőlőhegyen belül is váltakoztak a hegyvámos és a dézsmás (kilenceddel adózó) szőlők, valamint előfordulhat egy-egy szőlőbirtokosnál a vegyes adózás.

_______________________________                                          

43 Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikon, Keszthely és környéke, Zalaszántó 44  Magyar Nemzeti Levéltár P 275 65. cs. Szántó                                                             

 ......

Antik rusztikus, végorsós bálványos prések

A szőlőhegyben pincék és présházak a szőlőparcellákon álltak, így a leszüretelt szőlőt a présházban dolgozták fel. A főfás prések egyik fő elterjedési területe Zala megye volt. Zalaszántó régi szőlő- és borkultúrájának eltűnőben lévő tárgyi emlékei között egyik legjelentősebb helyet foglalják el a fából készült szőlőprések.

Derékhegyben a Judi család régi présházában talált, hiányos, egyszerű faragású, kb. a XIX. század közepéről származó az alsó gerendába rögzített végorsós, bálványos prés, amely szárfái a tetőtérbe felnyúltak a zalai parasztgazdaságok egyik jellegzetes darabja lehetett.

61_regi_rusztikus_szolopres_61oldal.jpg 99

Az egykarú emelő elve alapján gerendával és csavarral működő bálványos prés fontos szerkezeti eleme volt ez a mostani közel 4 méter hosszúságú, vízszintesen elhelyezkedő hatalmas tölgyfa főgerenda, más néven főfa vagy bálvány. A bálvány emelése, szabályozása a helyi vadkörtefából megmunkált menetes orsóval és faékekkel történt mechanikus úton. Ezzel az orsóval és a főfával szorították a garatban levő szőlőt. Az egykarú emelő elvén működő főfás szőlőprések főbb szerkezeti elemei a következők: a présgerenda (nyomógerenda), melynek egyik vége állandóan vagy ideiglenesen rögzített, a présgerenda másik végéhez kapcsolódó orsó, kötél, csiga vagy csörlő, amely a présgerenda tömegén felül biztosítja a nyomóerő kifejtését, valamint a törköly elhelyezését és befogadását szolgáló présalap és préskosár. 

61_melence_nelkuli_61oldal_lent.jpg

 

_____________________________                                                                                                                                                             

99 Szekér Imre Tibor fotója a présházban a régi présről 2013-ban

A most bemutatott esetben a préscsavar lent a hosszabbra hagyott alsó présgerendában rögzült, ebben forgott, így a törkölyre ható nyomóerő a talp irányába fokozható húzóerővel volt biztosítható. E megoldás esetén beszélhetünk rögzített végorsós vagy talpba húzós változatokról. A bálványos préseket alkalmazó szőlővidékek így Zala nagy részén legáltalánosabb volt a deszkákból, lécekből összeállított törkölyláda vagy garat használata, amely állandó térfogatú, és szilárd falazatként vette körül a törkölyt. Formáját tekintve lehetett kerek illetve négyszögletű. A kerek préskosárban a nyomóerő egyenletesebben hatott. A garat állhatott a szimmetrikus melence közepén, de pusztán csak az alsó présgerendán is. E megoldás tehát nélkülözhetővé tette a melencét, ezáltal a prés előállítása kevesebb faanyagot igényelt, s az egész szerkezet kisebb helyet foglalhatott el a présházban. Az alsó présgerenda elé - amelyen a törkölyláda áll - kapcsolódhat aszimmetrikus vagy fél-melence, ahol a tiprás, zúzás történt. Mindezek alapján a főfás szőlőprés garatos altípusa lehetett szimmetrikus melencés, aszimmetrikus melencés vagy melence nélküli. A prés fenn maradt fő részéből, az elmondásokból, a leírások valamint az ábrák alapján egy melencés (tipró), rögzített végorsós főfás prés lehetett ez tekintélyes méretű mustnyerő alkalmatosság. 

62_aszimmetrikus_melences_62oldal.jpg

A Derékhegyben még található egy régen betelepült ősi család pincéjében egy talán 200 éves, most is működőképes megközelítőleg 180 cm magas, 300 cm széles, aszimmetrikus melencés, rögzített végorsós főfás prés. Ez a prés kicsit másabb, szépen faragott és díszesebb, mint az előbbi. Ennek az előzménye is teljesen ismeretlen a család mostani tagjai nem tudnak részletesebben a fából készült présről.

63_mauz_pres_63oldal.jpg

A nagy múltra visszatekintő bálványos prések igen terjedelmes mérete miatt a présház is hozzájuk igazodott. Olyannyira, hogy a Nyugat-Dunántúlon, így Zalaszántón is gyakran a már meglévő kész prés fölé és köré építették a présházak többségét. ......

 

Lakhelye: „Promontorium Szántoiense”

Zala szőlőhegyeiben élőkről általánosságban így ír Benda Gyula: „Először 1773-ban tüntették fel a Zala vármegyei összeírásban a szőlőhegyek lakosait, ekkor még csak 21 adózót írtak össze. Valószínűleg már korábban is kint élhettek, azonban az 1770. évi generalis conscriptióból kimaradtak és az 1771. évi lélekösszeírás sem vette fel őket. A katolikus plébánia anyakönyveibe az 1780-as évektől kezdték bejegyezni születési helyként a szőlőket. Ezek a források bizonyítják, hogy az 1770-es évektől már megkezdődött a kiköltözési folyamat, az állandó szőlőhegyen való lakás.”

A Festetics család levelezésében egy az 1829. év április 28-án tartozásról íródott záloglevélben Molnár Andrást „Szántói Szöllő hegyi lakos”-nak írja Németh György helyi mp. jegyző.  Az 1830-as évektől számosan lakhatják már a szőlőhegyeket. Tudjuk már azt is, hogy 1842-ben „mintegy hatvan lakos" szőlőbeli állandó lakhelye után adózó lakos élt kint.

Formálisan a Matricula Baptisatorum (Keresztelési anyakönyvben) 1852-től jelenik meg a ”Promontorium Szántó” megnevezés és egy sorszám, amely feltehetően a házak vagy házhelyek sorszámára utal. Az ezt követő „In prom Szántó” vagy a „Szántó hegyi” valamint a „Hegyi” bejegyzés alapján pontosabb betekintést nyerhetünk arra, hogy kik is élhettek és lakhattak állandó jelleggel, vagyis életvitelszerűen a szőlőhegyekben. A tényleges plébániai anyakönyvek tanúsága szerint tehát ettől az évtől különböztették meg a hegyi illetve a faluban élő lakosokat.  

Az első ilyen valós anyakönyvi bejegyzés azonban ezt jóval (31 évvel) megelőző: 1821 május 19-én született * Czibor József és Rigó Erzsébet gyermeke József, akinek lakhelye „In Promontorio Szantoies”.

A Matricula baptisatorum, (Keresztelési illetve születési anyakönyv) illetve a Matricula defunctorum, (Halotti anyakönyv) tanulsága alapján 1852-1853. évben biztosan hegyi lakosnak számított: Komló Mihály, Bisztrovics Anna 191., Major Mihály, Kocsis Anna 187., Börötz Gábor, Adorgyán Vera 76. Bödör János, Soos Barbara, Szekér Ferencz, Adorgyán Franciska 18., Lengyel György, Rumi Rozália 179., Kránitz János, Kulcsár Rozália, pleb.(köznép) – Szabó János, Adorgyán Barbara, Laki János, Szekér József, Mauz Katalin, Peresztegi László, Farkas Erzsébet, Boros József, Gérseg Julianna, Körmendi József, Német Julianna, Lemond György, Mészáros Katalin, Molnár Ferencz, Barát Erzsébet, Gáál György, Födelmesi Julianna, Szakonyi János, Mocsári Anna, Adorján József, Feles Rozália, Gyalog Gábor, Lengyel Ágnes, Somogyi János, Bisztrovics Rozália ignob (nemtelen) illetve Székeli János, Boros Zsófia, Ilyés Julianna, Sélyei József, Kocsis János, Farkas Anna, Körmendi Benedek, Páál Gergely, Födelmesi Julianna, Major Zsófia. [Itt több név visszaköszön az 1853-as fent bemutatott kataszteri térképről.]

Az anyakönyvek tanulmányozás során találtam egy újabb bejegyzést 1846. év december hó 16-án (talán az előző felsorolásban említett) Molnár Ferencz leánya, Rozi (6 éves) elhalálozás alapján szerepel, mint „Hegyi Lakos”. Az alábbi család tehát lehet, hogy már az 1840-es évek elejétől lakja a hegyet, de még az is megeshet, hogy a fent 1829-ben említett Molnár vezetéknevű egyazon családhoz tartozott. A halálozási anyakönyvek tanulságai alapján azonban itt már kijelenthető, hogy a XIX. század közepén élő bizonyosan hegyi emberek szülei is, kint éltek a szőlőhegyekben, akik közül többen az 1780-as évek környékén születtek.

69_eredeti_anyakonyv_69oldal.jpg

(eredeti Születési anyakönyv) .......

A szőlőhegy alkonya

A szőlőhegy hanyatlása és elnéptelenedése a XIX. század vége felé indult meg. A szőlő gyökerét megtámadó apró filoxéra rovar (szőlőtetű) 1878-ben jelent meg ezen a tájon. A filoxérajárvány megjelenése valamint általános, nagyarányú pusztítása miatt a szőlőtermesztés, mint biztos megélhetési forrás bizonytalanná vált. A pusztítás a szántói szőlőkultúra közel 50 %-át követelte. Ennek következtében az 1880-as évektől a szőlőterület és a bortermelés egyre inkább csökken, de Szántón így is Szántón még 227 szőlőtulajdonos írnak össze 1898-ban. A fogyatkozás a XX. század elejére elérte mélypontját. Az 1903. évi kimutatásból 82 hegyi család ismert. 

Ekkor kezdődött meg az első nagyobb elvándorlás a településről és a hegyből. Ezt követően az 1904-1914 között a szegénység elől a településről kivándorolni szándékozók több hullámban és több alkalommal emigráltak (visszajöttek és újból kimentek/kimenekültek) az USA-ba vagy más nyugati országba. A tengerentúlra áthajózottak emlékének áldoz a településen felállított kőkereszt is, amelyen található nevek több szőlőhegyi lakost említenek. A fentiekről a teljesség igénye nélkül: Kecskés Gábor, Süslecz István, Hegedűs Gergely Parraghegy, Novák Marcella Világosvár hegy, Lener István, Molnár Gábor Külsőhegy, Szívós/Sziós Gábor és Novák János Derékhegy.

Az 1919-1926-os évek közötti nem teljes egyházi adatokból a hegyi lakosok névsora:

Parraghegy.: Kerék János, Vas Rozália; Süslecz István, Zászló Mária; Farkas József, Pozsgai Anna; Gulyás Bertalan, Kelemen Anna; Kovács Márton, Farkas Julianna, Süslecz János, Kigyós Teréz; özv. Bognár Mátyásné; Sabján Lajos, Nagy Emília; Nagy István, Nemes Anna; Kerék Zsigmond, Kovács Anna;                                                                                                                               Belsőhegy.: Bödör Károly, Szakonyi Gizella; Mauz Apollónia; Nagy János, Molnár Apollónia; Vas Ernő, Kocsis Anna; Vas Ágoston, Ferenczi Irén; Csizmadia József, Hatos Rozália; Kocsis József, Tüttő Anna; Bor Imre, Bognár Emília; Czibor Béla, Pálfi Mária;

Derékhegy.: Czibor Kálmán, Hegedűs Mária; Kocsis Máté, Czibor Apollónia; Süte Vincze, Szekér Krisztina; Adorján József, Sári Anna; Tégla Antal, Bakos Viktória;Bor Kálmán, Hompok Magdolna; Mojzner Károly, Mesztig Anna; Slemmer Ferenc, Vajda Brigitta; Rujz Lajos, Bakos Mária;Tóth Lukács, Peresztegi Erzsébet;Farkas János, Orbán Katalin;              

Külsőhegy.: Német Józef, Fatér Anna; Mesztig Sándor, Csái Ágnes; Mezei Teréz;  Sági Sándor, Födelmesi Róza; Felker István, Czibor Mária; Hegedűs Sándor, Bognár Viktória;  Kránicz Pál, Plotár Rozália; Peresztegi Mihály, Gellei Rozália; Krácsovics Gyula, Polczer Vilma, Gellei Rozália; Tüttő Lajos, Bor Teréz; Benkő Lajos, Szakonyi Apollónia;Gulyás János, Bognár Krisztina; Krácsovics Pál, Plotár Rozália; Kocsi István, Sári Teréz;                                                                  

 Világosvári hegy.: Mátés Ferenc, Kozma Horváth Viktória; Simon István, Szabó Rozália; Bor Vincze, Farkas Mária; Rumi György,Vas Rozália;  Adorján Ferenc, Robán Magdolna; Bödör József; Sári Vincze, Kocsis Teréz; Peresztegi Lajos, Izer Rozália; Huszti János, Kicslics Vilma, Simon Sándor, Bor Teréz; Tüttő Boldizsár, Zrínyi Ilona; Rumi Jenő, Sélley Julianna

A hivatalos Egyházi Anyakönyvben megjelent a Belsőhegy megnevezés, amely a Derékhegy szinonimájaként szerepelt, ugyanis egyazon házasfelek lakhelyének hol az egyik, hol a másik megnevezést írta be az akkori egyházi személy. 

Egy 1927-es egyházi emlékeztetőből tudjuk meg, hogy a szőlőhegyiek a beteg gyóntatás végett kocsit tartoznak küldeni a plébánosért, a halottaikat pedig a faluba hozatták valamelyik rokonuk vagy családtagjuk házához, ahol is a beszentelés megtörtént. Ezzel ellentétben a belterületiekhez a plébános atya gyalog is kiment, ilyen esetekben. 1929-ből ismert az írásokból Dávid György derékhegyi vincellér neve. Az 1930-as évek elejétől a még mindig elég magas hegybéli lakosság száma miatt a Külsőhegyben szatócsboltot működtetett Nagy György József helybéli hegyi lakos. A vevőkör igényeihez alkalmazkodva az áruk köre: só, cukor, liszt, szekérkenőcs, szög, klf. vasáruk, gyufa, gyertya valamint petróleum volt.116

A nagy gazdasági világválság során a nagy szegénység és éhínség miatt többen ismét külföldre emigrálnak a jobb megélhetés reményében. 1949-ben a hegyben egy házra ~ 4,5 fő lakos jutott, és a település ~ 43 % lakhelyei/házai a hegyben voltak. Az 1950-es évekre tehető az erőszakos TSZ-esítés, amely magával hozta a városokba, és főleg a fővárosba történő elvándorlást és nagyfokú beköltözést, amelyhez kapcsolódott az új munka és megélhetés biztosabb reménye. Az 1956-os események ismételten generálták a hegybéliek emigrálását, leginkább ismét a tengeren túlra az USA-ba és Kanadába. .....

26_zle_l.jpg

 

      A könyvet a ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület elérhetőségein lehet megrendelni:

p1130201.jpg

 április 2.(szit)

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 73
Tegnapi: 65
Heti: 138
Havi: 1 238
Össz.: 137 033

Látogatottság növelés
Oldal: Szántói szőlőhegy az életünk része folyt.
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2017 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: zalaszántó templom - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »