"Szántó szőlőhegy az életünk része"

helytörténethez:

"Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel."

[Sajnos tényleg múlik az idő…. Nem is tudjuk, és talán nem is érezzük mindig, hogy hogyan és milyen, láthatatlanul folyik ez végbe. A tükör azért az arcunkon elég hűen megrajzolja az idő múlásának visszafordíthatatlanságát. :(  Már több mint 6 éve kutatóm őseimet és tárom fel településünk történetét. Hála, az utóbbi fel évben megsokszorozódott a munka minden formában, de sajnos ezzel járó szomorúság is. Azért ennek ellenére mindig meg kell találni az örömöt is. A számomra és remélem más számára is oly kedves Szőlőhegyünk, előttem ismert története szerencsésen összeállt egy egységé, és így vált bemutatásra alkalmassá. Lássunk most ebből csak részleteket, elsősorban a terjedelme miatt. Az említett könyvet a ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület elérhetőségein lehet megrendelni. ]  

  

Bevezetés

Zala megye keleti csücskében helyezkedik el természetvédelmi területen a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként, hegyekkel koszorúzott völgyben Zalaszántó, a vadregényes időkből reánk maradt Tátika és Rezi várak romjainak ölelésében. Az egykor jelentősebb helyként számon tartott település 1378. évtől vásártartási joggal bírt, az 1423. évben már biztosan mezőváros, 1494-1613 között a nemesi törvényszék helye, több megyegyűlés színtere, és 1848-ig járási székhelyként is működött.

A helység szerves része és annak a határáig húzódik egy nagy terjedelmű szőlőhegy. Zalaszántó [régebbi formájában Szántó] településen végzek több éve önálló helytörténet kutatást. A helytörténet kutatás jelentős része a most bemutatott tanulmány, amely a régi és közelmúltbeli település négy elkülöníthető szőlőhegy területét és annak részeit kívánja autentikusan bemutatni a jobbágy szőlőbirtokosok (hegyi lakosok), a nagybirtokosok (uradalmak) és azok egymástól függő szerves életén keresztül, felhasználva történeti forrásokat, a helybeliek szóban történő visszaemlékezéseit valamint a terepi bejárások adta tapasztalatok, adatok és saját kutatásaim eredményeit. A fennmaradt írott forrásként elsősorban a Gersei Pethő és Festetics család/birtok levelezéseit kell megjelölni, amely a Magyar Nemzeti Levéltárban található. Ezen kívül a Zala Megyei Levéltár dokumentációja maradt még fontos értékelhető segítségként, valamint a településsel kapcsolatos tanulmányok.

A vizsgált szőlőhegyek, részletesebben a Derékhegy, Külsőhegy, Parraghegy valamint a Világosvár „hegy” elnevezésű rész a település központjától közvetlenül, de 1-5 kilométerre kiteljesedve húzódnak megközelítőleg 25 km² összterületen. A legnagyobb terjedelmű Derékhegy dél-nyugati valamint dél-északnyugati, a Külsőhegy dél-északnyugati, a Parraghegy északnyugat-délkeleti, a Világosvár délkelet-északnyugati irányban terül el. A szőlőhegy kiterjedése a fenti I. katonai felmérés térképrészleten (1763-1785) bejelölve látható.

A hullámos  felszínű Zalai domb és hegyvidéket az egykori Pannon-beltenger homokos, agyagos üledékei építették fel. Erre vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, amelyen agyagbemosódásos, barna erdőtalajok vagy barna földek képződtek. A Keszthelyi-hegység részeként maradtak fenn az említett ősi szőlőhegyek, amelyek az alacsony középhegységek közé tartoznak, átlagos tengerszint feletti magasságuk 200-300 m között változik. A szántói szőlőhegy Zala megye szőlőkultúrájának hajdanán meghatározó szegmense volt. Ezzel a mostani munkámmal szeretném bemutatni és közkincsé tenni a jövő nemzedéknek e méltánytalanul elfelejtett szőlőhegyet, és annak szellemi értékeit. Valamint emléket kívánok még állítani a soha el nem ismert, önálló Szántói Hegybéli Helységnek (Hegyközségnek), amely talán Szántószőlős vagy Szőlősszántó néven írhatta volna be magát a helyi és Zala megye régmúlt történelmébe.

 

Ősi szőlőkultúra meglétére utal e- területről a Zalaszántótól 10 km-re található Cserszegtomaj-Keszthely határában egy kora-római hamvasztásos sírból előkerült, egyik legrégebbi tárgyi emlék, a feltehetően I. század elejéről származó kelta ivó agyagedény „DA BIBERE” felirattal, melynek jelentése ADJ INNOM. 

A pannonia provinciához tartozó Mogentianae és Valcum (Keszthely és Fenék) környékén antik kelta-római hagyományokra épülő szőlőkultúra virágzott a régészeti leletek szerint, amelyet a római birodalom széthullása után az (ős) szlávok közvetíthettek tovább a mostani dunántúli részt elfoglaló honfoglaló magyarok számára, akik részben rendelkezhettek már egy más. korai szőlőkultúrával.

A rómaiak korában, Zalaszántó környékén bizonyosan volt virágzó és népes település. Az Árpád-kort megelőzően gyanítható, hogy hadiút mellett lévő lakott hely volt, és már ekkor, a biztosabb megélhetési forrásként, korai szőlőépítéssel is foglalkozhattak az itt élők.

Honfoglalás kori leletnél említik, hogy Darnay Kálmán az Országos Régészeti Társulat Igazgatósági tagja, a Zalaszántó szülötte, Csák Árpád és Dr. Lipp Vilmos 1898-ban régészeti ásatása során a zalaszántói szőlőhegyben előkerült egy régi honfoglaló magyar lovassír. A sír 80 cm mélységben egy hegyoldalban került a felszínre, de a sírt megbolygatták. A szétrombolt sírban egy harcos és lova maradványait találták meg. A harcos a ló hátulsó lábánál feküdt hanyatt, arccal kelet felé fordulva. A ló-csontváz körül a sír 3 darab mellékletet tartalmazott: 1 darab vaszablát és 2 darab egymástól kicsit eltérő kengyelt találtak. A vaszabla alakja hasonló a közelmúltban használatos, köznyelvben orosz karikaszabla néven ismert zablához. Ez a zablaforma az Árpád-házi királyok korát is túlélte. A vas kengyelpár egyik része keskenyebb a másik széles és már ismert hasonló Sümeg vidéki szórványos leletekből.¹

Feltehetően az államalapítás után lényegesen fontosabb helyek környezetében alakult ki állandóan szőlőtermesztés. Mint ismert, Árpád-házi királyaink a szőlőtelepítéseket különböző kiváltságokkal ösztönözte a királyi birtokokon s az uralkodók leggyakrabban, szőlőmunkásokkal együtt adományozott el egy-egy ilyen királyi földet. A XII. században királyi vagy egyházi birtok lehetett, ezen terület.                   

 

_______________________________                                                ¹Darnay Kálmán: A Zala-szántói halmok és két magyar lovas sír Archeológiai Értesítő XIX. 1899. 277-280.

A szőlőművelés meghatározó volt az ezt követő történelmi időkben a helység közösségének életében. A legkorábban fennmaradt, XIII. századból származó hiteles, írott forrásban utalnak szőlőművelésre, és említenek szőlőhegyet „ ex parte occidentali per vinearum médium ad ilicem, in qua iuxta viam in pende  montis”- Samtov/Samtow [Szántó, a mai formájában Zalaszántó] helység bejárásakor. A XIII. század elején egyre gyakrabban előfordult, hogy a szőlők elnevezése a hegy, valamint a szőlőhegy [mons, montes, vinearum] megjelölésre változik, és a szőlők területileg végleg felkerülnek a domb- és hegyoldalakra. 1236. évben Dénes nádor, a Kaplony nembeli Zlaudus fehérvári olvasó-kanonok, a Vindornya mellett fekvő Ecser település, valamint annak udvarnokai között a Zala megyei Szántó „predium” [a földesúr udvarháza környezetében található, saját kezelésű, szolgai munkaerővel és az úr munkaeszközeivel művelt, mezőgazdasági központ]elbirtoklása és határainak erőszakos megváltoztatása iránti ügyben ítéletet hoz. Szántón, ez idő tájt különböző jogállású emberek éltek úgy, mint szabadosok, szolgák, szolgálónők és szőlőművesek, amely jelentős helynek számít. Az oklevélből megismerünk konkrétan egy szántói lakost, a Dedfia nevű vincellért. „Vduornicis nominatis. et in alueo eiusdem fluuii uadit uersus orientem usque Molendinum Modoroz, et subtus illo Molendino dicti Modoros Dedfia vinitoris de Samtov transit fluuium uersus Aquilonem..,” ²

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a vincellér szőlőműveléséhez jól értő, nagy gyakorlattal rendelkező szakember, amely középkori oklevelekben vinitor formában jelentkezik. A XIII. század sokszínű szolganépei között külön csoportot képeztek a szőlőművesek és vincellérek, akik a szőlőhöz tartoztak, azzal adták, vagy ajándékozták őket.

Tekintettel arra, hogy a fent említett régi írásban szerepel, egy a szőlők kezeléséhez értő szakképzett gondozót, feltételezhetjük, hogy már ekkor egy jelentős kiterjedésű, épített szőlőbirtok található a hegyen vagy már a szőlőhegyen. Ennek megfelelően egy különleges szakértelmet igénylő és nagyobb tapasztalattal rendelkező „szőlőfelügyelő” munkája is szükségessé vált.

A szőlőhegy általános nyelvi forma volt a XIII. században (1260) a „szöllőhegy - Sceleushyg „de középkori (1401) anyagban is felbukkan a „szöllős hegy - Zeleuheg”. ³Későbbi formák: „mons vitifer, zewlewhegh, promontorium”.

Az időtlen szőlőhegy e táj hagyományos archaikus eleme, és mai is szerves része ennek a csodálatos, egykor szebb időket megélt kis zalai településnek. A XIV. században hallgatnak a források a szőlőhegyről, de az akkori tátikai várbirtok, átlagosnál nagyobb lélekszámú faluja lehetett Szántó, amelyet megerősít az 1341. április 24-én keltezett írás, melyben 73 mansio [jobbágytelek, közel 370 királyi jobbágy] számoltatott össze. ⁴ Az bizonyos, hogy a várbirtok környezetében nagy kiterjedésű szőlőhegy jött létre. Ezt követő évszázadokból is sajnos csak elvétve maradt fenn indirekt adat a szőlőhegy létezéséről és az adózók számáról.

 

______________________________

² Magyar Nemzeti Levéltár DL 91106 Hazai Okmánytár VI. 30–34.; a tartalmi átírás kiadása: HO V. 26–28, Szőcs Tibor "Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke" 43. sz. reg. (56-59. old.) ³ Égető M.: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények., Vagyon szép szőlőhegyünk” ….1629-1846, Szőlőhegyi települések kialakulása a Dunántúlon a 18-19. században, Írott és íratlan törvény nyugat-dunántúli szőlőhegyek életében a 17–18. században. Középkori szőlőművelésünk kérdéséhez  ⁴   Sebők Ferenc: Anjou - kori Oklevéltár. XXV. 1341. 130. o.

Históriás „daliás idők” 

Zsigmond király adományaként Szántó (villas Zantho) település a Pethő család impériumához tartozott állandó jelleggel az 1437. évtől, és később uradalmi központtá vált.                                                                                                                  

1461-ben az egyik hatalmaskodás során 6300 aranyforint kárt okoztak, közte Szántó mezővárosnak is.1468-ban Szántó kifosztásáról hírt adó oklevél szerint Kanizsai László familiárisai rabolták ki a Gersei Pethők birtokait, és Szántóról több (négy) hordó (két hordó 32 arany forintot érő) bort vittek el. 1473-ban hídvégi Polányi János vasi alispán, a Kanizsaiak familiárisa azért küldte embereit Szántóra, hogy onnét bort vigyenek el erőszakkal. 

A felsorolt adatok a késő középkori Szántó anyagi helyzetéről nyújtanak felvilágosítást. A többszöri kifosztás ellenére jómódú település lehetett, ahol főleg a szőlőművelés adhatta a megélhetés nagyobb részét. ⁵                                                                        

A XV. század második feléből ismert a Magyar Nemzeti Levéltár anyagából egy csak részleteiben fennmaradt eredeti adójegyzék [kb. az 1470-1490. évből], amely feltehetően hegyvám lajstrom lehet. A hiányos összeírásban az adót fizetők neve és maga az adó mértéke szerepel. Az eredetileg fennmaradt részben felsorolt 41 adózó 109 egységnyi adót (összeget) fizetett. A beazonosítható nevüek az akkori szőlőhegy népei vagy csak az ottani szőlőművesek közül: Nicolaus Thoboz, Emericus Faber, Gregori Thorma, Andras Varga, Petr Zabó…⁶                 

Az említés szerint a Lakon és feltehetőn a Lakihegyben 1496 február 11-én Gersei Pethő János szántói jobbágya kiment a szőlőjébe és kikapálta, vagyis megnyitotta a szőlőjét.⁷ A fagytól védett szőlőtőkék korai nyitására feltehetően a jó időjárási körülmények miatt került sor. Szántón készült ugyanazon év április 25-én egy alispánok és szolgabírák általi bizonyságlevél, amely arról tanúskodik, hogy a Laki Hertelendi Mátyás, Gersei Pető János szántói jobbágya Thorma Ambrus a Vindornyalaki Promontoriumban részese volt egy a korra jellemző hatalmaskodásnak.                                                                                                                

A fennmaradt adatok tanúsága szerint a szomszédos, kisebb településen Lakon, vagyis mai elnevezésén Vindornyalakon, már említik a helyi Promontoriumot, ahol még a szántói szőlősgazdáknak (extraneusoknak) is volt birtokuk. A helyi szőlőhegy szomszédos és annak folytatása a szántói nagyobb kiterjedésű szőlőhegynek, így ebből bátran következtethetünk, hogy a már királyi mezővárosként számon tartott településen működött Promontorium.  

_______________________________

⁵ Magyar Nemzeti Levéltár DL 93315; 93392 ⁶  Magyar Nemzeti Levéltár DL 94045 ⁷ Nagy Imre-Véghely Dezső-Nagy Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár. Második kötet 1364-1498.          (Budapest, 1890.) 635. és 636 o.

 

                                   Gersei Pethő család nemesi címere 1507-től                                 

1522. évet írunk: Gersei Pethő János jobbágya a Szántó mezőváros béli, Sythe (Süte) Miklóstól egy hordó bort (unum vas vini) vásárolt 12 arany forintért oly megállapodással, hogy, ha ezt az összeget megfizetni nem tudnák, Sythe szüret idején a tizedborokból magának lefoghatja.⁸   

Az ezt követő gyászos oszmán-török uralom befolyása más szőlőművelési területekkel ellentétben Szántón ebben az esetben nem éreztette hatását úgy, ahogy az akkor ott élő szőlőműves jobbágyok ezt átélhették, de a szőlőtermesztés itt is megtorpant, sok műveletlen terület maradhatott hátra, amelyet a hosszú évtizedek után magának követelt vissza átmenetileg vagy végleg a természet. A helyi lakosok a település határában - de épp annyira messze, hogy az ellenség ne tudja követni őket - lévő szőlőhegyen bújhattak el hol rövidebb, hol hosszabb időre több esetben.

Akkoriban még mindig jelentős Szántó [1550-től esperesi kerület], bora olyan nagyhírű volt, hogy az 1546. évben a környék legnagyobb birtokosa, devecseri Choron András Zala vármegye főispánja, 15 hordó bort küld Nádasdy Tamás nádornak Sárvárra. A szántói szőlőhegyet fényesnek „roppant” és „jó bort termőnek”mondja. ⁹

A fenti korra jellemző hatalmaskodásaiban többször feltűnik a szántói szőlőhegy is. 1555-ben Pethő János, rezi várnagya szervitoraival (nemesi szolgáló) többek között Ferenc szántói alesperes plébánosnak egy hatalmaskodás alkalmával károkat okoztak a szántói szőlőhegyen.¹⁰

_______________________________

⁸Magyar Nemzeti Levéltár DL 93833  ⁹ Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikon, Keszthely és környéke, Zalaszántó ¹⁰ MNL Zala Megyei Levéltár,  A zalavári és kapornoki konventek hiteleshelyi levéltára nr. 1361

Az elkövetkező vérzivataros évtizedekben (évszázadban), a XVI-XVII. században a település szőlőhegyeiben feltehetően a Gersei Pethő család Tátika és Rezi váruradalmának hatásai miatt létezhetett szőlőművelés, amelyet az említett leírások valamint a későbbi összeírások adatai megerősítenek.¹¹

Báró [Gersei] Pethő János, az akkori soproni főispán régebbi magyar nyelvezetű végrendeletében utal arra, hogy a szántói esperességhez tartozó és a határban található sok szőlő (hegyet) amely egyházi birtok volt, nagy rablással szerezte meg, és amelyben kéri, hogy amennyiben megfelelő egyházi személyt találnak, adják vissza a szőlőhegyet részükre….  

„Item wanak esmeg sok zólók, kikett en az zanthay naig rablass wttan birtam, de en myeltettem ewkett meg myndencor, meljek az zanthay esperestsseghez es az egihazhoz tartoztak, azert hagiom, hoig myhent egihazy embert talalnak reayok, azonal meg agiak es bochassak ewket az istenert.” [Sopron, 1562. év január 11.] ¹²                 

Az 1562. év február 10-én keltezett Gersei [Petthő] Petheő família családi szerződés szabályozta és írott articulus formába foglalta a birtokaik, így Szántó életét is. Többek között a váraik őrzését határozták meg ebben, de az illegális vadfogás visszaszorítására és az erdei gyújtogatások megelőzésére is szankciók bevezetését rendelték el. A szőlőheggyel rendelkező falukban hat esküdtből ”Eskütt Ember„ álló testület választását rendelték el, akik a tiszttartóknak jelentettek.

Az ő feladatuk volt a szőlőhegyek ellenőrzése „megcirkállyák” és a fizetendő hegyvám megállapítása. Ugyancsak kiderült, hogy a hegyek elpusztásodtak, (mert azokat nemrég újra telepítették) így a „szegény Ember” három esztendő után fizetett  (adott) csak hegyvámot, amelyet a hegyekben csak két „hites Hegy-Vámos szolga” szedhetett. ¹³

Ezen családi birtokszerződésben foglaltakat felfoghatjuk egy előzetes, az alapokat megadó és az akkori birtokok szőlőhegyeire is vonatkozó összefoglaló első, ismert írott szabályzatnak, amelyre vonatkozó információkkal a későbbiek során is folyamatosan találkozunk.

 

_______________________________

¹¹Szántó Imre: A Keszthely környéki hegyközségek kialakulása ¹²  Horváth Sándor: Báró gersei Pethő János végrendelete 1562-ből ¹³ Thaly Kálmán: A Gersei-Pethők családi szerződése. 1562. Adatok Zala megye történetéhez Szerk.: Bátorfy Lajos Nagykanizsa 1877                                                                                                                       

1571. március 6-án báró Pethő János és özvegy Pethő Gáspárné (Choron Anna) a tátikai uradalom birtokait vették számba. Az osztálytétel során Szántón hét szőlőhegyet említenek, amelyen fele-fele arányban osztoznak. A szőlőhegyeket itt csak megemlítik a korabeli írások, pontosabb megnevezésük nélkül. ¹⁴                                               

Szántón 1603-ban a kiadott bortized 105 akó.¹⁵A XVII. századból származó adatok a változatlan mezővárosi rangja ellenére faluvá visszasüllyedt Szántó folyamatos létéről tudósítanak, viszont főként a szőlőművelésről és a bortermelésről szólnak.

          A Gersei-Pethő család levelezésében található egy 1620. évből származó                                                               Szántó mezőváros Szőlőhegy Borjegyzéke                                           [Regestrum Vinorum Promontori Oppidi Zantho] ¹⁶

_______________________________

¹⁴ Magyar Nemzeti Levéltár P 235 2. cs.  N^o233  ¹⁵ Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikon, Keszthely és környéke, Zalaszántó ¹⁶  Magyar Nemzeti Levéltár P 235 1. cs.  N^o333

A meghódolt helység birtokosai (a felsorolásban szereplő szőlőművesek) a felgyújtott, leégett házaikat elhagyván a török pusztítás elől talán a biztosabb menedékként kiköltözhettek a közeli szőlőhegybe és éveken vagy évtizedeken át, kisseb nagyobb ideig ott (bujdoshattak) lakhattak életvitelszerűen egy maguk által készített egyszerű hajlékban a legegyszerűbb körülmények között. A kimenekült jobbágyok, amennyiben már lehetett visszaszivárogtak a belső részekbe (faluba) a veszély elmúltának biztos tudatában. Utána azonban ha ismét menekülni kellett, már volt hová  menekülni ismét.

Az összeírás szerint biztosan szőlőbirtokosok: Vytha Leörincz, Kendÿ Peter, Nagÿ Csobas Balint, Kis Csobas Balint, Csobas Lukach, Marcus Lukach, Kerek Gorgÿ, Georgÿ Gergelÿ, Vasotth(?) Janos, Damokos Gergelÿ, Thorma Peter, Thorma Marton, Kösö Pál, Wikos Peter, Gombor Lukacs, Nagÿ Görbi Istvan, Varga Balas, Capitar Peter, Lazlo Gorgÿ, Szeker Mihali, Kurrant Janos, Kösö János, Ago Mihali, Som Janos.                                                                      

A szőlőhegy, egyik már előbb említett, korai megnevezése még a  Promontorium, amely latin szó, pontosabb jelentése előhegy, hegyfok, szőlőkkel beültetett domboldal. A Promontorium jobbágytelkekből kivált szőlőföldek önállóságából fejlődött ki, amely a későbbi Hegyközségek elődje volt. ........ folyt.

 2014. április 2. (Édesanyám emlékére)

 

Oldal: Szántói szőlőhegy az életünk része
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2024 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat