Koros bizonyosságok

Olvasd el: Darnay Kálmán könyvéből, az akkori időkből: Citra, a Barabás diákból szántói templomatyává vált, boszorkány hírében álló legendás, furfangos özvegye volt. A plébániaházzal (Borbás ház) szemben fehérre meszelt csapott tetejű nádas viskóban élt. Itt főzte készítette a bűbájos asszonyszemély titkos kamrájában a kenőcseit, a mákonyos bájitalait és a szagos vizeit. Fiatal korában habtestével szinte kifehérlett a fekete bőrű cigányrajkók sorából. Nem tudni honnan került közéjük. Bejárása van a Dunántúl összes várúri kastélyába. Citra, a szántói Hétnótás csárdába - amelyet az akkori útrovó vitézek farkasveremnek csúfoltak - vigadozott leginkább. A falu népe anyjaként szeretik a tudákos asszonyt. Azért Szent György napján mégis nyírágat tűz ablaka sarkára és utána suhintja az ökörfark kóróját, hogy mentesek legyenek a boszorkányigézettől.         

Szántói "Hét nótás" csárda:  Az iskolától jobbra helyezkedett el ez az épület. Udvarán 3 tonna mérlegelésre alkalmas hídmérleg állott. A csárda fogadó jelleggel is működött, mert szállóvendégeket is elszállásolt. Az épület alatt a régi építészet remekműve, a donga boltíves pince helyezkedett el. 

Az elfelejtett  "Hét nótás csárda" mint lakóház nem túl fényes mai állapotában

donga boltíves pince mostanság

Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikon (Keszthely és környéke) című könyvében ismét találtam több Szántóra vonatkozó már ismert és sok új adatot a korai időkből:

 1341-ben „villa seu possessió”,

 1358-ban királyi jobbágyok lakják,

 1378. évben vásáros hely,

 1423. évtől oppidum (mezőváros)                                                                 

1486 előtt Zantho a Renneki járáshoz tartozott                                                 

1494. évtől okleveles emlék, új ítélőszék (sedria) helye,   > később kisebb sedria,         

Szántó (Zalaszántó) középkori plébánosai az ismereteink szerint:

1333-1335.évben Demeter,

1357. évben János nevezetű az esperes,

1419. évben János fia Mihály,

1526. évben András nevezetű esperes,

1555. évben Ferenc alesperes plébános

valamint később:

1676-1692 (?): Kardos István ,

1732: Lenthy István,

1741: (Zsidről) Kincsei Ferenc,

1743: Jalics István,

1755: Janzsó János,

1762: Forintos Antal,

1766: Sárkány János,

1771: Kapronczai Mihály,

1788: Gulner Ignác,

1797: Király László ,

1800 (?): Gulden István,

1829: Galambos Ferenc,

1853: Szabó János,

1888: Hajba Mihály,

1917: Major György,

1950: Bertalan Béla,

1970: Krasznay József, Kerény OCist,

1989: Virág Gyula. 

Magyarázat: Kardos István  1689-ben és a rákövetkező évben is a település plébánosaként vetette papírra nevét, míg 1676-ban, működése első évében a licenciátus tisztségnevet illesztette neve mellé. Kardos István tehát kezdetben csak laikusként kapott felhatalmazást a hívek lelki gondozására. Természetesen felmerül a lehetőség, hogy utólag vette fel az egyházi rendet és titulatúrájának megfelelően plébánosként folytatta működését a zalai településen. Ennek azonban ellentmond, hogy a nevezett 1692 májusában is licenciátusként írta alá nevét, következésképp korábban önkényesen és jogtalanul nevezte magát a falu plébánosának. (Végh Ferenc)

forrás: MOL. P 235. 18. cs. No. 2170.; No. 1880., P 235. 3. cs. No. 599b.; Uo. 19. cs. No. 2206.; Uo. 17. cs. No. 1835.

Érdekesség: Gulden István 75 évesen még Szántó plébánosa (1829.év?). Kopácsy József veszprémi püspök a veszprémi kanonoki székbe akarja ültetni  atyai jó barátját., de nem vállalja a felkérést és azzal indokolja döntését, hogy nem engedi a szántóhegyi kadarka.(Darnay Kálmán)

1239. évben Béla király által kiadott okmányban említik Samtov (Szántó) helységet. 

A már korábban említett 1246. évben kiadott oklevélben is említve Zantho (Szántó).

A Magyar Országos Levéltár dokumentációjában találtam az alábbit, ahol Scamptou-ként a mai Zalaszántó települést említik. 

Dionysius Palatinus Thadenkam, actus potentiarii conuictum’ iactura castri Warad mulctatum, perhibet. A. 1248.

Dionysius Palatinus et Comes Poson. omnibus 663presentes litteras inspecturis salutem in Jesu Christo. Nouerint vniuersi quod cum Thadenka, filius Thadenco in insultu Tartharorum, cum adhuc regnum esset in persecucione, et ipsi essent in Hungaria, destruxisset quoddam predium venerabilis Patris Episcopi Weprimien. Zlaudi, nomine Scamptou, cum adhuc esset praepositus Posoniensis, idem prepositus domino regi, cum rediret de partibus maritimis, litem coram Petro filio Syl inchoauit, et licet postea coram Ladislao Palatino causa diu ventilata fuisset; ita quod dampna omnia illata eidem Domino Zlaudo, tunc preposito Posonien. nunc episcopo Wesprimien. iuxta statuta domini regis estimata fuissent in parte ad octoginta marcas coram predicto Ladislao, comite Palatino, predictus Thadenca manifeste et euidenti iudicio fuisset conuictus, sicut in litteris eiusdem vidimus contineri: nam et exercitum castri Zaladiensis legitime missum in predium Batka cum Domino episcopo, ipsum ad introducendum pro octoginta marcis et septem iudic˙s, verberauit et impediuit manu violenta, et armata.

(forrás:http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/fejer/2414/2600/2615?fn=document frame.htm&f=templates&2.0)

Részlet egy oklevélből: 1295. február 23-án a vasvári káptalan előtt Széplaki Pósa fiai, birtokaikon, s ezek közt Lövő Szántó és Ivahunfölde nevű földterületeken megosztoznak. 

Altéra vero litera conventus Zaladiensis anno M° CCC°quinquagesimo septimo edita, habens in se transscriptive continenciam literarum capituli Castriferrei in octavis diei Cinerum anno domini M° CC° nonagesimo quinto confectarum, sua serié informasset, quod comes Ladislaus filius comitis Pose de Zeplak ab una parte, magister Nicolaus et Dominicus filii comitis Pose fratres dicti comitis Ladislai ab altéra, coram (eodem capitulo) constituti, talem in possessionibus suis hereditariis videlicet emticiis et acquisiticiis, propter unionem pacis et concordie stabilitatem perpetuam, divisionem inter se fore factam retulissent, quod possessio Zeplak vocata, Endréd et Balase, et terra Leue, Zanto, Iuahonfelde ac terra Albi Dionisii in comitatu Biche ultra Dravam existens, cum omnibus utilitatibus suis circumstanciis et pertinenciis universis, cessissent et remansissent Ladislao comiti memorato perpetuo possidende per filios filiorum; e converso possessionibus Zenthmihal, Mosó, Morton, que emticie comitis Ladislai fuis

Zsigmond király Gersei Pető Jánost, Zala vármegye főispánját és Tátika vár várnagyát utasítja, hogy a Szántó mezővárosbeli királyi polgároknak és vendégnépeknek, Bothka Péter rezi-i várnagy ellen, ki őket a közös erdei legeltetésben meggátolta, sertéseiket megölette s fejszéiket elvétette, igazságot szolgáltasson.

Veszprém, 1423. nov. lő. reláció Dávid Lachk alias bani. Sigismundus dei grácia Bomanorum rex semper aügustus ac Hungarie Bohemie Dalmacie Croacie rex, fideli nostro egregio Johanni filio Pethew comiti nostro Zaladiensi et castéllano de Tadica salutem et gráciám. Gravem querelam 

1438. március 25. oklevélében Albert király Gerse-i Petew fia János fiai: László és Petew vasi és zalai ispánok részére Zsigmond király törökellenes és a husziták és táboriták elleni hadjáratában szerzett érdemeikért, Petew Németországban, Lombardiában, Tusciaban és Itália más részein teljesített szolgálataiért, továbbá magának Albertnak tett szolgálataikért a Zala megyei Tadika castrumot, Zantho, Wathka, Hydegkwth, Kowachy, Wybeech possessiokat és villákat …… stb. adományozta.

augusztus 14. (szit)

Oldal: Koros bizonyosságok
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2024 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat