Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása

A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól. Térj vissza oda, ahol megdobban a szíved és megtalálod lelked otthonát.

                                              Eltűnt települések                                                  (Kovácsi, Hidegkút,Vátka, Tátika)

magyar_nepi_motivum.jpg

helytörténethez:

Emlékezzünk három illetve négy egykor a török hódoltság idején és azt megelőzően az állandó harcok pusztításait már túlélni nem képes, elsorvadt és eltűnt ma már teljesen néptelen, önálló volt településekre. A közeljövőben zászlót bontó helyi Egyesület egyik feladata lesz bánatfa felállítása, ezen eltűnt falvak emlékére más zalai települések mintájára. A bánatfa egyrészt utal a falvak kipusztulása miatt érzett mérhetetlen szomorúságunkra, de a szőlőhegyeken ennek a szónak más fontos tartalma is van. Azt is jelzi, hogy a boroshordó lassan már ürül, így annak hátsó részét a gazdának egy úgynevezett bánatfával kell megemelnie, hogy az utolsó cseppekhez is hozzájusson.

vatka_kovacsi_hidegkut_helye.jpg

Az eltűnt települések feltehető központjai Zalaszántó területén

-----------------------------------  

                                                                       Kovácsi                                                                                  (Choach, Cowatsy,Kowaczy, Kowachy, Kovachy, Kovaczi)

Zalaszántó Északnyugati végénél a Zerna patak völgyében a Kovácsi mezőre jutunk. Itt találjuk a régi Kovácsi falut és templomának igen kevés maradványát valamint középkori cserépanyagot.

Ismert históriája

Kovácsi település első említése 1227. évből ismert, amelyet az Atyusz nemzetség birtokolja.1236-ban a királyi várföldek visszavételének kapcsán konkrétan megtudjuk, hogy az Atyusz nemzetségbéli Sál ispán birtoka. 1257-ben Zalandus/Zlandus püspök és fivérei (Márton comes és Kázmér) beleegyezésével a váruradalom részeként feltehetően Kovácsi falut is a veszprémi egyházmegyének adományozta, amely várúri adományozást IV. Béla király még abban az évben írásban megerősített. 1267. évben villa Choach. A XIV. századbeli birtokosait nem ismerjük.1406. év elején Zsigmond király eddigi birtokosai hűtlenség miatt eladományozza „Pethő de Gerse” fiainak Jánosnak ás Tamásnak. 1406. november 19-én Eberhard váradi püspöknek adományozzák (de rokona Albeni Péter birtokolja.) Kovácsiban álló Szt. Jakab kápolnáról csak XVI. század (1520) eleji adat tudósít bennünket. A kápolnának már a XV. században is állnia kellett, mert 1438-ban a tátikai uradalommal együtt a kovácsi templom kegyúri jogát is a Gersei Pethők kapják. 1421. évben papja István. 1461-ben a Gersei Pethő családbéli birtokot Zeecz-i (Szécsi) Miklós családja familiárisaikkal valamint nagy haddal Kowaczy possesióra törtek azt feldúlták azok jobbágyait is kifosztották. 1485-ben a kegyúr megbízásából kőfaragók működnek a településen. 1470-1490. év közötti adójegyzékből (?) ismert az itteni lakók (adózók) neve. 1549-ben több Pethőnek is a részbirtoka. 1550-ben Gersei Pethő örökségi vitában szerepel, mint tartományi falu. 1571-ből ismert jobbágyok: Barabas Tamas, Jigy Peter, Lazlo Janos,  Gombar Gorgy és Balaz Barabás. 1585-ben adózók: Andreo Nagy, Stephani Laszlo és Andreo Gombor. 1564. évben behódol a töröknek. 1619-ben ismert jobbágyai: László György, Felécz Tamás, László Balázs, Gombar Matyás, Barabás Lőrincz, Gombar Márton. Gombar Matyás és Farkas Tamásné  hegyvámot is fizetnek. 1626-as dicalis összeírásban még összeírják.1649. évtől már puszta, 1668-tól lakatlan. Ennek ellenére Gróf Festetics György 1814. évi birtokrendezési irataiban Tátika rom várához felsorol birtokoknál Kovácsi birtokot is megemlítik.1839-ben a Festetics család birtokok részeként „praedium”- ként szerepel.   

kovacsi_1470-90_adojegyzek.jpg

Kovácsi 1470-1490-es adójegyzéke

Földrajzi utalások, megnevezések a településen: 

"Kovácsi mező (1920.) sík, szántó. Az egykori Kovácsi puszta közelében.

Kovácsi puszta erdő (1850.)

Kovácsi-hegy (1920.) domb, erdő.

Kovácsi putri, épület. Az egykori Kovácsi puszta közelében ideiglenes épület.

Kovácsi- erdő, domb, erdő.

Kovácsi-kút, forrás.

Kovácsi-tó. Kiszáradt tó."

---------------------------------

                                                               Hidegkút                                                                        (Hydegkwth, Hydegh kuth, Hidegkut, Hydeg kwt, Tátikahidegkút)

Zalaszántó Északi irányában, Tátikától Északnyugatra a Sümegre vezető országút mellett találjuk Hidegkút-pusztát. Itt középkori cserépanyag leletek találhatók. A domblejtő magasabb részén régi szőlőművelés terasz maradványát figyelhetjük meg. Régi, volt önálló kis település Hidegkút az ott lévő akkor még létező hideg vizű forrásáról nevezhették el, amely ma már kiszárad. Nehezen hihető, hogy valamikor ez a hely számottevő volt.

Ismert históriája

1257-ben Zalandus/Zlandus püspök és fivérei (Márton comes és Kázmér) beleegyezésével a váruradalom részeként feltehetően Hidegkutat is a veszprémi egyházmegyének adományozta, amely várúri adományozást IV. Béla király még abban az évben írásban megerősített.1341. április 24-én egy oklevélben Hidegkúton 21 telket (mansio) jegyeztek fel, amely megközelítőleg, így 100 lakosnak adhatott otthont. Egyházas hely, templomáról azonban közelebbit nem tudunk. 1406. november 19-én Eberhard váradi püspöknek adományozzák (de rokona Albeni Péter birtokolja). 1421-ben István plébánosát említik.1433. évben Zsigmond király  a zalai konventnek Hydegkut-i Miklós vagy Pál királyi ember említ. A Hidegkút névvel 1438-ban is találkozunk, ahol vámhelyként (tributo viad?) említik. Gersei Pethő család a birtokos és a kegyúr már ekkor. 1446. év júniusában a Vasvár oppidumból hazatérő Gersei László és Pető többek között Hydegkwth posseissióba lakó jobbágyaikkal hatalmaskodtak. 1461-ben a Gersei Pető családbéli birtokot Zeecz-i (Szécsi) Miklós családja familiárisaikkal valamint nagy haddal Hydegkwth possessióra törtek azt feldúlták azok jobbágyait is kifosztották. 1469-ben a kegyúr megbízásából itt is kőfaragók működnek.1470-1490. évek közötti adójegyzékéből ismert a település lakóinak (adózóinak) neve. 1473. évben Polyányi János, Unyani (Kwn) Kun András és emberei hatalmaskodtak Hydekwt possessiójában. Ott egy jobbányasszonyt rútul helyben hagyták, egy leánynak levágták a haját, defloreálták és kivitték a községből valamint több erőszakosságot követtek el. Kohári Antal rezi alvárnagy a fenti hírre (Zantho) Szántóra érkezett és Kun Andrást és embereit felszólította az erőszakos cselekmények befejezésére. A feldühödött Kun és fegyveresei neki rontottak az alvárnagynak és megkötözték. A szántói és hidegkúti nép ezt látván Kohári Antal védelmére kelt és a harcban megölték Kun Andrást. Még 1474-ben is a Pethő család működtett ott vámhelyet. 1498. év vége felé a Gersei Pethew (Pethő) család két ága egymás ellen hatalmaskodott. Konfliktusaik során egyszer szántói jobbágyaival és Gáspár sümegi várnaggyal rátörtek az exponens egyik Hydeghkwt-i jobbágynak a házára s ott a jobbágyot csaknem megölték, máskor a másik család „Zanthoi-Hydegkwt-i” jobbágyait fogták el. 1549-ben a Pethő család (6 Pethő részbirtokos) a birtokos. Plébániája már 1550-ben üres, betöltetlen volt.1550-ben Gersei Pethő egy örökségi vitájában szerepel, mint tartományi falu. 1555. évi rovásadó-összeírás után a török felégette és behódolt. 1571-ben ismert jobbágyok: Kőszőr Tamás, Mikos Péter, Jondab/Farkas Pál, Toboz Janos. 1585-ből ismert adózói: Gregory Pritek, Demetry Miklos és Emerici Kevssel. 1613. és 1626. évben is találkozunk még a település nevével a Pethő birtok összeírásánál. 1619-ben ismert jobbágyai: Kőszől Pál, Mikos Péter, Kőszől Mihály, Péntek Gergely, Kőszől János. 1629-ben 59 kamarai forint adót fizet. 1643. június 4-én a Zala Vármegye részgyűlése és Törvényszéke a berekszói Hagymásy család megkeresésére a Szentgrót váralja körüli árokhoz házanként egy kézi munkást rendelt a vármegye két napra még e hónapban a szolgabírók felügyeletével a felsorolt falvakból közte „Hidegkut” lakóiból is.1668-tól teljesen lakatlan. 1806-évben egy útleírásban említik „Hidegkút házai előtt elhaladva enyhe magaslat jön, melynek talaja erősen köves”. 1828-ban egy felmérést készítő cs. hadmérnök a térképen nem jelölt „Hidegkut”-at falunak említi, amely csak „két házzal szerepel a listáján és állatállománya is csupán 200 ló. A jegyzetben a mérnök feljegyzi, hogy ez egy ménes számára létesített puszta, amely a Bazsi és Szántó között fekvő erdőben van.”Gróf Festetics György 1814. évi birtokrendezési irataiban Tátika rom várához felsorol több birtoknál „Tátikahidegkút” néven írják össze a birtokot.. 1832. év körüli leírásból „Hidegkút, Szabad Puszta, leginkább erdőségbül áll, Földes Ura Gróf Festetits László - és a Grófi Ménes tenyésztetésről nevezetes”.1839-ben a Festetics család birtokaként „Hidegkut” praedium-ot és majorságot is megneveznek.  A major a Festeticsek idejében nagyjelentőségű volt, intéző is lakott itt. Állítólag a forrás vizét  akarták bevezetni a Keszthelyen épülő kastélyuba a Festeticsek,

   hidegkut_1470-90_adojegyzek.jpg

 Hidegkút 1470-1490-es adójegyzéke

Ismert lakosai: 1885-ből Varga Ferenc és cs., Pozsgai Zoltá és cs., Takáts Sándor és cs., Ujvári Mihály és cs., Gyukli János és cs.,Varga József és cs. 

Földrajzi utalások, megnevezéseka településen:

"Hidegkúti cser,legelő (1850.)

Hideg-kút, (1850.) erdő, (1920. (legelő, (1864.) szőlődombos szántó. Az ott levő hideg vizű forrásról.

Hideg-kút,forrás. Hideg vízéről nevezik így.

Hideg-kúti  rét, sík, rét."

     ------------------------------------------

ZML-ból egy 1853-as térképen  jelölve

1853-ban_kataszteri_terkepen_kovacsi_hidegkut_vatka.jpg

                                                                      Vátka                                                                                (Vacha,Watka,Vathka,Wathka,)

Tátika hegytől Délnyugatra, Hidegkút pusztától délre a Vátkai-rétnek nevezett fennsíktól Északnyugat felé találjuk a település maradványait. Tovább haladva erdei út mellett az úttól 10-15 méterre az erdőben 5 x 10 méteres késő középkori épületmaradvány található. Az épület északi oldalán, egy sarokrészen 1,2 méter magas falak 1964-ben még álltak.(Ma már csak kisebb romok találhatóak.) A kövek között szétszórt emberi csontok. Az épület az elpusztult Vátkai templom maradványa. A Puszta templom néven is ismert romot Dornyai Béla is annak gondolja. Az irodalomban Laposmezőnek is ismerik. Lipp Vilmos írja a Tátika hegy alatt a Hamvas-erdőben (tehát a hegytől délre, a Kövesér-patak hídjától északra) román stílusú kápolna romjai láthatók, feldúlt kriptával. Innen származó faragott kövek Csák Árpád Keszthelyi birtokára is került.  

Ismert históriája

Az első ismert írások szerint Vátkát a Tadeuka (Tátika) nemzetség birtokolta. Vátkai kisnemes család birtoklásáról említenek az írások a XIII. századból, akik valószínűen a Tadeuka nemzetségből származtak. 1248-ban királyi ítélettel Zalandus/Zlandus veszprémi püspök kapta meg. 1257-ben a püspök és fivérei (Márton comes és Kázmér) beleegyezésével a váruradalom részeként feltehetően Vátka falut is a veszprémi egyházmegyének adományozta, amely várúri adományozást IV. Béla király még abban az évben írásban megerősített. Az 1334-es pápai tizedjegyzék szerint a „Vacha” vátkai templom papját Péternek hívták és 23 széles dénár pápai tizedet fizetett. 1344. július 1-jén a veszprémi káptalan jelenti a királynak a Váka nevű birtok határjárásának mgtörténtét, amelyben említik Paulus filius Martini Watka-t. 1347. november 18-án a veszprémi káptalan jelenti, hogy Watka-i (Vátkai) (kis) nemesek Vátkai Dénes fia Dezső és Péter valamint e Dezső fiai Dénes és Lőrinc Watka possessióban. A bizonyságlevélben foglalt határok közé eső részt „Wackusilese” sessióval együtt Wsa-i (Usai/Uzsai) Miklós fiainak, István mesternek és Domokosnak eladták 15 márka széles dénár fejében. Károly Róbert fia, István Szlavónia, Horvátország és Dalmácia hercege közli 1350. augusztus 27-én a Hahót nemzetségbéli Miklós mester zalai comessel (ispán), hogy Wathka-i Dezső fiai, Dénes és Lőrinc és Wathka nevű birtokukkal együtt és az azon élő jobbágyokat különös védelmébe fogadja. 1358-ban az írások szerint a tátikai és szántói, királyi és anyakirálynéi jobbágyok Vátka faluban hatalmaskodtak. Vátka és egymáshoz nagyon közeli Tátika önálló falu, a XIV. század vége felé olvadhatott össze. 1409. május 7-én a zalai konvent bizonyítja, hogy előtte a Vathka-i Dénes fia Mikló Vathka possessio határában levő a kiadványban foglalt határok között fekvő darab földjét Eberhard váradi püspöknek és unokatestvérének „Thadyka-i” Petermanusnak (Medvei Albeni Péter várnagy) a visszaváltásáig 34 forintért - a forintot 100 uj dénárral számítva - elzálogosítja. 1415. április 7-én Zsigmond király elrendeli a zalai konventnek, hogy a Wathka-i (Vátkai) Dénes fia Miklós valamint ennek fiai: Imre és Mihály, Demeter és Dénes csere jogán történő bevezetését a Zala megyei Fenek (Fenékpuszta) possessio birtokába. 1438. évtől a Gersei Pethő kegyúr birtokolja többek között „Wathka villa” is. 1456. február 18-án kiadott bizonyságlevélben. „Wathka” Szűz Mária egyházát említik. 1461-ben a Gersei Pető családbéli birtokot Zeecz-i (Szécsi) Miklós családja familiárisaikkal valamint nagy haddal Wathka possesióra törtek azokat feldúlták azok jobbágyait is kifosztották.1470-1490. évek közötti adójegyzékből(?) ismert a település lakónak (adózóinak) neve. 1508-ban Pethő János tiszttartójaként említik Vátkai Mihályt. 1549-ben a Pethő család (6 Pethő részbirtokos) a birtokos. Nem lehetett önálló plébánia, mert az 1550-es összeírás még a (el)pusztult és betöltetlen plébániák között sem említi meg. Az 1550. és 1553. dicából tudható, hogy Vátka Pető Gáspár birtoka.1555. évben a török felégette Vátkát. 1557. és 1564. évben újból puszta birtokként említik. a rovásadó-összeírás szerint ismét felégették. 1585-ből ismert adózója: Joannis Vathkay. 1571. év előtt 17 hold földet birtokol Pethő János itt. Festetics család birtokánál szerepel 1814. évi birtokrendezési irataiban, Tátika rom várához felsorol több birtok mellett, valamint 1839-ben Vátka „praedium”- ként. 1819-ben Vátkai pusztaként tűnik fel.    

Érdekesség: Az 1730-as években a szántói plébánia templom javítása és átalakítása során, a vátkai patak tisztítása közben talált, egyesek szerint a vátkai dűlőből  a földből előkerült kis (52,8 cm átmérőjű) harangot helyezték el a templom tornyába. A felirat nélküli harang vagy a vátkai kis templomnak vagy a tátikai várkápolnának lehetett valamikor a harangja. Mint már korábban írtam a harangot a törökök elől ásták a patakba az ott lakók, így az ellenség nem találhatta meg, mert nem látott friss ásás nyomot. A harang több mint 100 évig volt elásva és csak a szerencsének köszönhető, hogy megtalálták. A zalaszántói Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom tornyában három harang lakik az egyik ez a bizonyos vátkai-tátikai harang.

vatka_1470-90_adojegyzek.jpg

 Vátka 1470-1490-es adójegyzéke

Földrajzi utalások,megnevezések a településen:

" Vátkai putri, épület. Az egykori Vátka helyén levő ideiglenes mezei épület.

Puszta templom: Vátkai templom, rom. Valamikor a Vátka falu volt itt.

Vátka, (1850.) Szántói Vatkai/Zsidi Vatkai rét, szántó, erdő. Sík, rét. Régen falu volt." 

-----------------------------------

                                         Tátika  falu                                                      (Thadeuka,Tadeuka)

Hidegkút pusztától délkeltre, Vátkától északra annak közvetlen közelében a Tátika (Warad) hegyet is magába foglalva találjuk. Hidegkút pusztától délre a Pesthy Frigyes a Tátika hegy oldalán „Szent Kereszt” nevű kápolna romot említ. Feltehetően Tátika falut az un. alsó vagy külső Tátika várral szervesen együtt a Tadeuka (Tátika) nemzetség birtokolhatta talán már a XIII. század elejétől, de lehet, hogy már jóval ezt megelőzően is. II. Thadeuka (Tádé) halála után birtokai és a falu Lukács Gotalon és Miklós nevű fiaira szállt. 1249. év környékén épülhetett fel a felső un. belső Tátika vár a (Coplony) Kaplony nemzetségű Zalandus/Zlaudus veszprémi püspök anyagi segítségével, így a tulajdona az ugyanazon nevet viselő falu is ekkor.1257-ben a püspök és fivérei (Márton comes és Kázmér) beleegyezésével a váruradalmat így feltehetően Tátikát is a veszprémi püspökségnek adományozta, amely várúri adományozást IV. Béla király még abban az évben írásban megerősített.   

Ismert história

Tátika hegyen a vár alatt egy 1341. április 24-én/május 3-án íródott oklevél 30 háznépet (várnépet), - amely megközelítőleg 150 lakost alkotott - és Szent Kereszt tiszteletére épített egyházat jegyzett fel.1358-ban I. Lajos király vár jobbágyai, valamint még az utoljára a források külön Tátika falu lakosaiként említett jobbágyok, már annyira erősnek érzik magukat, hogy hatalmaskodni is merészeltek, erőszakkal elfoglalták a Vátkai család birtokának egy részét. Vátka és egymáshoz nagyon közeli Tátika önálló falu a XIV. század vége felé olvadhatott össze. Tátika felső/belső vára1589. év szeptemberétől biztosan várrom. Egy 1592-es oklevél, mint már „castrum dirutum”azaz romként írja le az egykori Tátika várat.

Földrajzi utalások, megnevezések a településen:

"Szen kérészt (1864.) fakereszt A vár egykori kápolnája volt itt. A (száj)hagyomány szerint itt esett le egy gyerek, azért nyírfakeresztet állítottak.

Tátika (1850.) dombtető, várrom."   

1550-es_dicalis_vatka_kovacsi_hidegkut.jpg

1550. évben önállóan a dicalis összeírásban a Pethő család birtokosaival 

Ne keresd e régi helységeket
Mert el vagyon véglegesen rejtve, 
Sötét bánatfa levéllel, 
El vagyon örökre temetve.

                                    Temetetlen sír az út előtte,                                                                           Bánat az ösvény mögötte,                                          Pusztították, szenvedett érte,   
Örök némaság lett a fizetsége. 

(Forrás: Magyar Országos Levéltár DL-DF jelzeteiben, Dr. Holub József  Zala megye középkori története, Dr.Iványi Béla, Dr. Sági Károly, Takács Kálmán: Hegyesd, Tátika, Rezi. Szatlóczki Gábor: A Tátika vár históriája. A Gersei Pethő család és tátikai váruradalmuk, című könyv, Veszprém Megyei Múzeumok Közleménye 11., Koppányi Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében, Zala megye földrajzi nevei. II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986., A Zalaszántói Darnay Kálmán Honismereti kör TÁTIKA I. kiadványa, saját kutatás eredményei)

augusztus 10-27. (szit) 2013-as kiegészítéssel

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 71
Heti: 28
Havi: 1 487
Össz.: 141 753

Látogatottság növelés
Oldal: Eltűnt települések (Kovácsi, Hidegkút, Vátka, Tátika)
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2017 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nemes pető család - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »