Ó-Szántó

Szekérvár

1241. év áprilisában IV. Béla király hadserege nem egy gyors mozgású kalandozó egységekből álló sereg, hanem szekerekkel teli hatalmas karavánként kell elképzelnünk. A szekerek, pedig nemcsak a fegyver és élelem szállítására volt hivatott, hanem páncélozottak voltak és hadászati stratégiai szerepük is volt. A király a Sajó partján  olyan helyszint választott, ahova kényelmesen feltudja állítani a szekértáborát. A szekérvár mind a passzív védekezésnek, mind a demonstratív erő demonstrációnak megfelelt, mert a mongolok sem tudták kellő képen a szekérvárból kitörő magyarok számszerűségét megállapítani. A szekérvár egy fajta biztonságos gyülekező vár, amely nem új keletű találmány, mert a kalandozó őseinkről is lejegyezték 924. évben Sankt Gallen-ben, hogy a magyarok szekerek alkalmazásával gyorsan összeállítható erősséget képeztek. Ekkor a magyarok hosszadalmas ellenállásra is felkészültek, mert a szekereket nem csak összeláncolták, hanem közötte pajzsfalakat is képeztek. Az összeláncolt szekérvár nem csak éjszakai védelmet biztosított, hanem a csatában is biztos védelmet nyújtott visszavonulás esetén.

(A megsemmisítő verség után a magára hagyott ország lakói várakba, mocsarakba, erdőkbe húzódtak. A mongol-tatárok berendezkedtek az országban, behajtották az adókat és raboltak. 1242. év márciusában váratlanul kivonultak az országból.)

1247. évben Zlaudus veszprémi püspök kérésére a veszprémi székeskáptalan (egyházi testület) szabályozta többek között a szántói Szent Kozma és Domján kápolna (kis templomszerű épület) bevételéből származó és a káptalant megillető 4 pondust részt, amely egyház a szerfölött szegénysége miatt a felügyeleti joghatóság alól teljesen mentesítik.

1248-ban IV. Béla atatárjárás tapasztalatai alapján elrendelte az alkalmas helyeken történő kővárak építését. Ennek segítségére kőbányákat nyittatott. Zlaudusnak is engedélyezi, hogy erős (felső) kővárat építsen a Szántó felett emelkedett Várad hegyén. A ma is látható Tátika vár (maradványának) építése feltehetően a Calanda zalavári bencés szerzetes tervei alapján kezdődött. Ebben az időben ugyanis az egyháziak, főleg a (ebben az esetben a közeli zalavári) bencés szerzetesek voltak a várak tervezője és a "kiviteleztetői" is.   Az építkezéshez szükséges munkaerőt a püspöki jobbágyok, tehát Szántó falu lakói is adták. 

A Tátika vár egyik legendája

Szánthó Gáspár árván maradt lánya, Magda menyasszonya volt a szomszédos vár urának, Rezy Sándornak, aki - miután a török ellen csatába indult - hűtlen lett szerelméhez. Persze aztán bántotta is őt a lelkiismeret, így hazatérve felbontotta jegyességét mátkájával, és elvonult az erdőbe remetének. Magda mostohája, Judit asszony - aki újra férjhez akart menni - cseh szolgájával szövetkezve elhatározta, megöli nevelt lányát, mert féltékeny lett Magda szépségére, neki pedig nem akadt kérője. Az volt a tervük, hogy karácsony esti imádkozásra hívják Magdát a hegy sziklás oldalán álló Rozália-kápolnához - ahol egykor a kislány nevelője, a remete Lázár élt, akit a gonosz Judit orvul legyilkolt -, hogy onnan a mélybe taszítsák. Magda megölését az erdőlakó Rezy Sándor akadályozta meg, akinek tudomására jutott az özvegy célja. A másvilágra küldi az ördögi szövetségeseket, akiknek holttestét a farkasok hordják szét. A szerelmesek aztán mégsem lesznek egymáséi: Sándor Rómába zarándokol bűnbocsánatért, Magda pedig beáll a veszprémvölgyi apácák közé.

1257. évben többek között Szántó (Zantov) falut is a (Szent Mihály székesegyháznak) a veszprémi püspökségnek adományozza, testvérei Márton magister és Kázmér comes beleegyezésével Zlaudus (1262. †), így az egyházi birtokká válik halálát követően.

1262. évben Zlaudus halálát követően testvére Márton comes (ispán) és fiai (János, Mike, III. Márton) elfoglalják a veszprémi egyház két Tátikai (alsó, felső) várát és többek között Szántó falut. A várban őrzött kincseket (a püspöki kápolnához tartozó szent dolgok, amelyeket Róbert püspök idejétől gyűjtöttek egybe, a püspöki kincstárral, az egyház összes kiváltságlevelével, az egyház kincseivel és okleveleivel) lefoglalják.

1266. év november 20-án a Mártonékat elmarasztaló több ítéletet követően IV. Béla király végleges ítéletében (királyi erővel) elrendeli a Tátikai várak visszaadását és az okozott 5400 magyar márka ezüst értékű kár fejében többek között Szántó nevű falvak átengedését a veszprémi (Wesprimiensi) püspökségnek.  

1272. évben V. István király (Széchy) Pál veszprémi püspököt megerősítette Tátika birtokában, melynek tartozéka Szántó is.

1275. évtől a Héder nemzetségű Péter veszprémi püspök uralja birokot.

1289. évtől már a Rád nemzetségű Benedek veszprémi püspök az új birtokos.

1291-ben a Péc nemzetségű Apor és fivére Lukács zala-vármegyei ispán Rezi várának urai, erőszakkal elfoglalták királyi parancsra Benedek veszprémi püspök Tátika nevű várát és talán hosszabb időre Szántó települést is a birtokai közé számíthatták.

Feltehetően 1307. évet követően tér vissza a veszprémi püspökség birtokai sorába Szántó is.

1314. június 25-én, Tátikán tartottak közgyűlést, ahol Németújvári András zala-vármegye főispánja, Pál mester alispán és a megye nemesei hoztak különböző peres ügyekben ítéletet.

1320-1350. évben a tátikai vártartomány legnagyobb településévé vált Szántó, melynek lélekszáma ekkor már 350-370 fő körül mozgott. A XIV. század közepe táján jelentős építkezések zajlottak Szántón is. A templom hajóját a kegyúr Nagy Lajos király kibővítette.

1333-1335. évben Demeter Szántó papja 10 garast majd már, 40-40 széles dénárt fizetett a pápai tizedszedőknek. A Szentszéknek fizetett adó mértékéből megállapítható, hogy a település a környék falvaihoz képest jelentősebb volt.

1341.évben I. Károly (Károly Róbert) király Peeth-i Lukács fia ellenében többek között Zantou (Szántó) falut (Tátikai birtok része) is a Meskó veszprémi püspöknek és káptalannak ítéli a bemutatott oklevél alapján. Kívánságukra cseréli el a Kaal-völgyi és a tátikai birtokot.

1341. április 15-én írt oklevelében I. Károly király „Tadeuka castrum”-hoz tartozó „Zantou” helységet is feljegyzi, mint birtokát.

1341. április 24-én vagy május 3-án  egy oklevél szerint Zantou/Zamtow (Szántó) faluban, a Szt. Cosma és Damján tiszteletére szentelt templomot, valamint 73 telket,családot (mansio) stb. jegyeztek fel (1 telek 5 lélekkel számolható). I. Károly király által megbízott bizottság a székesfehérvári káptalan tagjai a bejárások és birtokba iktatások során, amely a legjelentősebb település volt a tátikai birtokból. A birtok cserével Szántó történetében új fejezett kezdődött. Egyházi birtokból, királyi birtokká vált a település. Könnyebben adományozták, adták-vették, zálogosították, mint azt megelőzően.

1357. évben Szántó papja János nevezetű esperes.

"Occasio facit furem" - mondja a latin vagyis alkalom szüli a tolvajt.                   

1357. július 29-én írták. Konth Miklós nádor Zala vármegye közgyűlésén az alispán, négy szolgabíró a tizenét esküdt valamint a bírák által megnevezett számos tolvajt , orgazdát, latrot, gyújtógatót, hamis pénzverőt, pecsét és oklevél hamisítót és más gonoszt, fej és jószágvesztésre itélnek. (Johannem filium Michaelis iobagionem domini regis de Zanthou, Johannem filium Egidii in eadem Zanthou fures, Johannem Fudur dictum furem in eadem Zanthou... Szántói jobbágy János, fia Mihálynak, ugyonott Szántói tolvaj János, fia (Együgyünek), Fodor János elmondás szerint tolvaj aki ugyonott Szántói... ) forrás: Holub Zala vármegye középkori története 366.

1358. október 2-án fehérvári káptalan László veszprémi választott és megerősített püspök átírja az 1341. május 3-i, Zantou határjárás jelentést.

1358-ban királyi jobbágyok lakják,

1359-1360. év környékén Nagy Lajos király feltehetően a hűséges hívének Lackfi Istvánnak adományozta többek között Szántó falut is.

1359. augusztus 30. Vilmos egri prépost átírja IV. Béla 1251-ben Dénes nádorék a Zlaudus veszprémi püspök és I. Tadeuka fia, Tadeukas ennek utóda között a püspök Zamptou (Szántó) nevű családi birtok elpusztítása miatt folytatott perben 1248-ban hozott és megerősített tartalmú oklevelét. (Kumorovitz L. Bernát, Veszprémi regeszták,)

1363-ban a település nevét Zantho-nak írják, majd Zanthou formában is említik a vásárhelyi apácák a Veszprém megyei birtokai között.

1378. évben Szántó falu is elindult a mezővárossá fejlődése útján, lakosságszáma révén kiemelkedett környezetéből és már vásártartó helyként (1980-ig az is marad) említik. Szántó vásár napja kezdetektől fogva keddi napon volt. Laczkfi István volt vajda és Laczkfi Dénes fia, István kezébe volt Szántó, mint Tátika vár tartozékaként.

1397-ben a hűtlenségért lefejezett Lackfi István nádor minden vagyonát és birtokait, közte Szántót is Luxemburgi Zsigmond király elkobozta, s mint királyi birtokot cserélte, adományozta és elzálogosította. (Zálogba szerzők: Scharfenecki Frigyes volt tőzsér, 1403-tól Marczali Miklós, Marczali Péter, Marczali Dénes)   

1402. évben Bálint a veszprémi vár udvarbírája eltiltotta többek között Szántó birtoklásától és eladományozásától Zsigmond királyt.

1404. évben Luxemburgi Zsigmond király visszaveszi 

1406. év november 29-én, Temesváron Zsigmond király Eberhard zágrábi majd váradi püspöknek, királyi főkancellárnak és ő révén János választott veszprémi püspöknek, valamint több unokaöccsének adta Thadyka (Tátika) királyi várhoz tartozó Szántó települést is. A több unokaöcs közül Albeni (Medvei)  Péter rendezte be magának uradalmi központként és innen igazgatta zalai uradalmát. Bizonyossá vált, hogy Szántó fejlődésében fontos szerepet játszott a kialakult uradalmi központ.

1419-ben még a tátikai váruradalom részét képező Szántó falunak is az ura Eberhardt püspök

1419. évben V. Márton pápa oklevelében említi Szántó papja, János fia Mihályt,

1422-től valóságos háborúskodás robbant ki Gersei Pethő János zala-vármegyei főispán, tátikai várnagy (castellanus) és szántói Bothka Péter rezi várnagy között. Bothka Péter familiárisaival és ura Medvei János zágrábi püspök Reziben lakó jobbágyaival Szántóra támadt és a Tátika várához tartozó szántóföldeket elszántatta, a szántói kaszásokat megverette, kaszáikat elvette és kifosztotta őket, majd végül nyolc ökröt elhajtottak.

Bothka Péter rezi várnagya és alvárnagya egy Mihály nevezetű és emberei ekkor rendszeresen zaklatták Szántó mezőváros népeit. 

1423. év novemberében a Veszprémben tartózkodó Zsigmond király Gersei Pethő János, zala vármegye főispánjának és Tátika castrum várnagyának megparancsolja, hogy a Szántó mezővárosbeli (oppidium) királyi polgároknak és vendégnépeknek, Bothka Péter rezi várnagy ellen, ki őket a közös erdei legeltetésben meggátolta, sertéseiket lefoglalta és részint megölette s fejszéiket elvétette,és más nagy károkat okoztak igazságot szolgáltasson.

Szántót a XV. században - az említett 1423-tól fennmaradt oklevélben említik első alkalommal - jobbágyfaluból mezővárosi (oppidum) rangra emelték.Az oppidum (mezőváros) a földesúri joghatóság alatt álló, de a közönséges jobbágyfalvaknál szabadabb, vásártartási joggal és bizonyos autonómiával rendelkező település. Az oppidumok alakulásának jelentős korszaka volt a XIV. sz. és a XV. sz. első fele. Ebben az időszakban kb. 800 falu kapott mezővárosi jogot a történeti Magyarország területén. A XV.-XVI. fordulóján az ország lakosságának mintegy 16-20%-a lakott mezővárosokban. A mezővárosok száma később jelentősen nem szaporodott, sőt közülük sok visszasüllyedt a közönséges jobbágyfalvak közé.

1426. évben előbb Szentgyörgyvölgyi Vincze Bálint 6345 arany forintért kapja zálogba a királytól, majd 1429. évben 8345 arany forintért Marczali Dénes fia István és György szerzi meg zálogba az uradalmat és a hozzá tartozó Szántót. 

1435-1437. év között többször Gersei Pethő János fiai László és Péter, 3100, 50 majd 460, 1435-ben egy alkalommal Ivánka és György corbaviai grófok 2000 arany forint fejében, zálogban elnyerik a tátikai váruradalom alá tartozó Szántót is Zsigmond királytól. 

július 4. (szit)

 

 

 

Oldal: Ó-Szántó
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2024 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat