Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása

A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól. Térj vissza oda, ahol megdobban a szíved és megtalálod lelked otthonát.

A század vége felé

zalacs.jpg

Röghöz kötött örökös jobbágyok: Az örökös jobbágyság magyarországi megszilárdulása véglegesen csak a XVIII. század elején következett be. Ennek megfelelően az örökös jobbágyságnak két változata különböztethető meg: a meghatározott keretek közötti költözési lehetőség. Ebben az esetben a jobbágy státusa változatlan maradt, csak földesura változott. Vagy a költözési szabadság teljes hiánya, vagyis az illető jobbágy feletti tulajdonjog mindig ugyanazon földesúré és jogutódaié. II. József király az 1785-ös kiadott rendeletében végett vetett az örökös jobbágyságnak. Ez megszüntette a jobbágy elnevezést, a jobbágyok ezután földesuruk engedélye nélkül költözhettek, házasodhattak, szabadon tanulhattak mesterséget és járhattak iskolába. Sem őt, sem családtagjait nem kötelezhette földesura személyes szolgálatra, ingó javaival szabadon rendelkezhetett, telkétől törvényes ok nélkül nem foszthatták meg, sérelmes ügyeiben a vármegyétől kaphatott ügyvédi segítséget. (

(Ez a helység népességének meghatározó része és a Szekér família ez időn fellelt tagjai is ebből a társadalmi rétegből tevődnek ki.)

Zsellérek: Tágabb értelemben vett jobbágyparasztság alsó rétege. Az úrbéres időket követően a zsellérség két csoportra: házas (lat. inquilinus domesticatus) és házatlan (lat. subinquilinus) zsellérre oszlik. Az előbbiek közé tartozott minden olyan jobbágy, akinek telki állománya nem érte el a helyileg megszabott jobbágytelek 1/8-ad részét, viszont minden zsellér használati jogot élvezett az úrbéres közös legelőn. A zsellérek szolgáltatásai jóval kisebbek voltak, mint a telkes jobbágyoké, a földesúrnak csak gyalogrobottal tartoztak. Erre, valamint az igaerő hiányára utal gyalogjobbágy elnevezésük is. Tágabb értelemben a zsellérek közé tartozott a nem mezőgazdasági foglalkozású, úrbéres földdel nem rendelkező személy is.

Érdekesség, amely sok értelemben megerősíti a kutatásaimat: A törökök kiűzése utáni időkben két folyamat határozta meg a nem magyar nyelvű csoportok alakulását. Az egyik a betelepítés, amelynek során nagyszámú német telepest költöztettek a mai Magyarország háborúktól elpusztított, elnéptelenedett területeire. Az elzártabb területeken - főleg a Dunántúli-középhegység mélyén. Mivel a legnagyobb számú betelepülő csoport Svábföldről érkezett, ezért a XVIII. században betelepített németeket egységesen sváboknak nevezték el, megkülönböztetve őket a középkori eredetű, szintén németajkú szászoktól. A másik jelentős nemzetiségalakító folyamat a spontán bevándorlás volt, melynek során leginkább a szegényebb rétegek költöztek a jobb élet reményében a kis népsűrűségű, jobb megélhetést ígérő Magyarországra. A XVIII. század elején, a szervezett betelepítéstől függetlenül maguktól is érkeztek németek, rajtuk kívül a Dunántúlra a katolikus bosnyákok és horvátok vándoroltak be.

Úgy gondolom most már érthető, hogy miért nincs látható előzményük a famíliában található nem kimondottan magyar hangzású Smauz/Mausz, Sabjanics nevű családoknak. Feltehetően ők is valamikor az 1748-1760-as évek között jelenhettek meg legalábbis az írásos nyomok szerint és szabad menetelűek lettek. Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyv Szántóra vonatkozó részeiből megállapítható, hogy Mausz Mátyás feltehetően 1748-1770 között települt be. 1757-ben, amely nem biztos, hogy teljesen hiteles és azt megelőző iratok nem említik csak a következő jegyzőkönyvben 1771-ben.(45.) Mathias Smauz néven (46.) Gujtmann Anna felségével és (47.) Joannes Smauz gyermekével együtt, aki már gyónó képes volt. Amennyiben itt vette el ő feleségül Gujtmann Annát, akkor kb.1756-1758 között, amennyiben már korábban más helyen született közös fiukkal jöttek, akkor csak 1771. év előtt érkezhettek Szántóra. Én úgy gondolom, az 1758-as év lehet a pontos új otthon alapítás dátuma. A Gujtmann, Gujtmon nevezetű családot viszont már 1733-ban említik első alkalommal a hitelesebbnek számító anyakönyvek…

Vindornyaszőlős helységben Sabjanics családot 1771. évben említik az írások, de ezt megelőzően összeírás nem volt, így csalóka lehet az 1771-es dátum. A lehetséges dátum itt is megegyezhet az előző családéval. (Itt jegyezném meg, hogy a hegyvám és 9-ed összeírások mostani vizsgálatából megállapítottam, hogy feltehetően 1810-ban halálozott el Smauz Mátyás. Az említett jegyzékben 1809-ben Smauz Mátyás szerepel, 1810-ben nem szerepel, 1811-ben pedig már Smauz Mátyásné szerepel.)

Nincs szerencsém a contractusokkal. Több megkereséssel fordultam már levéltárakhoz a telepítési szerződésekkel kapcsolatban. A legutóbbi válaszban Kapiller Imre levéltáros tájékoztatott, hogy az őrzött iratok között Zalaszántóra vonatkozó telepítési szerződések sajnos nem találhatóak a Zala Megyei Levéltárban.

1780.jpg

A fenti 1780. évi bor és 9-ed összeírás táblázatában szerepelt:

5. Szekér Benedek

48 akó termésben, 3/4 akóban 9-ed,





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 121
Tegnapi: 39
Heti: 477
Havi: 2 194
Össz.: 129 828

Látogatottság növelés
Oldal: A század vége felé
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2017 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: világosvár - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »