Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása

A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól. Térj vissza oda, ahol megdobban a szíved és megtalálod lelked otthonát.

Szent Kozma és Damján római katolikus templom  

„Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk!” 

„Ejh! hagyjuk a sírást,
Sírjon, kit bűne sírni késztet,
Pohár csendüljön, ébredjen a szív:
Ma ünnepel halál, enyészet...
Ma zokogástól hangos a templom,
Könny a szemekben, hamu a fejen, -
Dalra fel, míg mások zokognak,
Ez a nap az én régi ünnepem!...”

                                                                                  Ady Endre: Hamvazószerdán (részlet)

A templomot középkori épületeink többségéhez hasonlóan a XIX. század második felében a történeti értékű, régi épületek iránti érdeklődés kapcsán Rómer Flóris „fedezte” fel az 1860-as években. Jegyzetfüzetében méreteket feltüntető alaprajzzal, amellett ajtók, ablakok és egyéb részletek vázlataival, és az épületet kiválóan jellemző távlati képpel illusztrálta.

 1860_r.f..jpg

1860-as években (Rómer Floris rajza)

Legkorábbi számbavételét és egyúttal építészeti felmérését 1886-ban Könyöki József készítette el a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából.Védett épületként a Gerecze Péter által 1905-ben összeállított műemlékjegyzékben szerepel először.

 1907-ben_a_szantoi_parochia.jpg

1907-ben a Szántói parochia

A már a középkorban is, az azt követő századokban pedig ismételten átépített templom megismerése érdekében az épület részletesebb leírását követően érdemes szemügyre venni a település sok évszázados múltját, azon belül pedig egykori fontosabb földesurait-kegyurait, a mindenkori építtetőket, végül a templom építéstörténetét.

A szakrális épület leírása 

A középkori szokásnak megfelelően kelet-nyugati tájolású templom az eredetileg egyutcás, észak-déli kiterjedésű falu közepén, az utca kiterjedésében levő enyhe emelkedésen (dombon) áll. Az átmenő út jelenleg a templom keleti oldalán halad, ahol a templomdombot magas kőtámfalak támasztják, a templom keleti végfala pedig újabb aláfalazás felett emelkedik. Az aláfalazás vastagításán kisméretű, barokk (1838. évben említett) Nepomuki Szent János szobor áll.

A Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom egyhajós, nyugati oldalán a hajóval azonos szélességű toronnyal és keletéit, sokszögzáródású, támpilléres szentéllyel. Bejárata a torony déli oldalán nyílik. Maga a torony, a sarkain levő ferde támpillérek, a csúcsíves bejárati nyílás és körbefutó lábazati párkánya alapján gótikus eredetű. Földszintje a felsőbb részeknél vastagabb falakkal épült, ezért az első emelet kissé visszalépve emelkedik, azon is középkori, keskeny nyílású ablakokkal. A torony felső szintjének négy oldalán nagyobb és félköríves, zsalus, a barokkra jellemző formájú harangablakok vannak. Felettük erős kiülésű párkányon ül a négyzetes alsó részéből nyolcszögűvé váló, falazott sisak, alsó sarkain kőből faragott, fiatorony jellegű díszítményekkel.

A toronyba nyíló déli bejárat régebben nem kapu, hanem faragott kövekből kialakított, szabad nyílás volt. A toronyalj északi oldalán előkerült párja arra utal, hogy a torony alatt eredetileg nyitott átjárás volt. A torony egyébként később épült a templom teste elé, falai elválnak attól. A toronyalj feletti dongaboltozat feltételezhetően középkori, amelynek nyugati oldalát újabb fém csigalépcső elhelyezése miatt - valószínűleg a XIX. század végén - megbontották. A csigalépcsővel egyidejűleg falazhatták el a toronyalj északi bejárati nyílását is, amelyre később az I. világháború hősi halottainak emléktáblája került.

1957. évi feltárások előtt, sok éveken át a hosszú templomhajó déli oldalán három erőteljes támpillér között három nagyobb, szegmensíves záródású ablak volt. Az ezt követő és a helyi plébánia által megkezdett vakolatleverés nyomán a támpillérek és az ablakok egyaránt barokk-korinak bizonyultak.

A harmadik nagy ablakot követően két keskenyebb, kétszer lépcsőzött támpillér következik, amelyek a nyolcszög öt oldalával záródó szentély sarkain levő, hasonló támpillérekkel együtt a hajóval azonos szélességű és gótikus szentélyhez tartoznak. A gótikus támpillérek között a déli oldalon kettő, a ferde délkeletin és a keleti végfalon egyaránt egy-egy, a hajó ablakaihoz hasonló ablak helyezkedett el, középen kőből faragott, gótikus formát mutató, függőleges osztóval. A szentély barokk ablakai felett tisztán kirajzolódott azok eredetileg jóval magasabban és csúcsívesen formált, befalazott felső része. A hajó északi oldalán nem volt nyílás, a szentélyhez kisméretű sekrestye csatlakozott. A templom belseje a külsőhöz hasonlóan a barokk átépítés jegyeit viselte. 

templom_belseje_1930_korul.jpg 

1930. év környékén a templom belseje

A toronyaljból minden tagozás nélküli, elszedett gótikus kapun át közelíthető meg a templombelső. A hajó nyugati végében két szélső falpillérre lapos kosárgörbe ívvel támaszkodó karzat áll, csehsüveg boltozatát annak közepén két belső pillér által tartott hevederív támasztja alá. A déli pillér belső oldalára középkori boltozati zárókőből alakított szenteltvíztartót falaztak be. A karzat falazott, tömör mellvédjének közepén helyezkedik el az orgona rozettás díszítésű, fa játszószekrénye, mögötte van a háromszakaszos, eklektikus formájú orgona. A hajót barokk kori, háromszakaszos fiókos dongaboltozat fedi. A szentélyt elválasztó diadalív félköríves nyílású. Két függőleges oldalán a hajó felé él szedés látható, az tehát gótikus eredetű, csupán záradéka származik a barokk újjáépítés korából. A szentélyt régebben a hajóhoz hasonló, fiókos dongaboltozat fedte, sokszög záródásában azonban a középkori ablakok befalazásába terhelő, fiókok nélküli boltcikkelyekkel. A szentély sokszögzáródásának négy sarkában gótikus, csavart és gyémánt - metszéses módon kannelúrázott, keskeny háromnegyed oszlopok futnak be a barokk boltozat vállaiba.

Északi oldalán reneszánsz keretezésű, szemöldökpárkányos sekrestyeajtó nyílik,amellett pedig kőből faragott, gazdagon tagozott, szamárhátíves nyílású, pártázatos fedésű szentségtartó fülke helyezkedik el.

 A reneszánsz keretezésű ajtón át megközelíthető sekrestye cseh süvegboltozattal fedett, kisméretű, négyzetes alaprajzú helyiség. 

templom.jpg

 

(A fényképet Hegedűs Guszti tűzoltólétráról készítette)

Kutatások alapján 

A külső vakolatleverés nyomán 1957-ben a déli homlokzaton a második és a harmadik barokk támpillér között, valamint a szentély első támpilléréig húzódó felületen megközelítően a főpárkány magasságáig homokkőből faragott, szabálytalan kváderekből rakott fal tárult fel, benne a harmadik támpillér által félig eltakarva déli kapu befalazott helye, magasan fenn pedig három, befalazott félköríves résablak.

Az előkerült részletekből megállapítható volt, hogy a kváderes falfelület a kapuval és a három ablakkal egy román kori templom déli oldala, amelyhez kelet felől csatlakozik a gótikus szentély. Nyugati végét a befalazott déli kapu mellett talált függőleges falelválás jelezte.

A román kori külső falfelületen, a barokk támpillérek között több foltban eredeti vakolat és azon alakos festés nyoma került elő, amelyeket Illés János és Szentesi Róza restaurálta, és az azóta eltelt több évtized alatt azonban nyomtalanul elpusztultak. Megállapításuk szerint a freskók feltételezhetően egy, a falazattal egyidős Golgota és egy Krisztus megkeresztelése kép töredékei voltak.

A második barokk támpillér alatt, azzal félig takarva, a román ablakoknál valamivel alacsonyabban, törtköves falazatban ülő, csúcsíves résablak került elő. Ez a falazat a toronyig húzódik. Mindebből megállapítható volt, hogy a román kori templomot nyugat felé valamivel később, de már gótikus stílusban megtoldották.

A szentély régebbi ablakainak felső részénél a keleti végfal ablakát kivéve valamennyiben sértetlenül került elő az 1957-es feltárás során a mérműves kőrács, formáik alapján bizonyítva a szentély késő gótikus eredetét. 

A hajó déli fala román korabeli, lent az egykori kapunyílás, felette pedig a három résablak befalazott helyével. A nyugati korai gótikus toldás falában kívülről előkerült résablak és a kórus felett az első barokk ablak által elvágott, a többinél magasabban fekvő kis ablak helye található, amely középkori karzat létére vall. 

A korai gótikus résablak alatt kisméretű és csúcsívesen kialakított nyílású falfülke található. A belsőben megtalált ablakok befalazásába mindenütt belevágnak a hajó barokk boltozatának vállai, ezért azok közül egyet sem lehetett megnyitni. A kórus alatti déli pillérbe befalazott boltozati zárókövön olyan, nagyjából hatvan fokos szögben lemetszett, a ferde sík közepén köríves bemetszésű négy borda lefaragott helye látszik, amelyek egymással derékszöget alkotva, négyzetes belső tér keresztboltozatához tartoztak. Ilyen tér a mai templom egyik korábbi periódusában sem létezhetett, ezért gyanítható, hogy a templom két oldalán látható, csak alapfalakban megmaradt melléképítmények, valószínűleg oldalkápolnák valamelyikéhez tartozott.

A szentély belsejében a diadalív belső szögletében és a déli oldal két ablaka közötti mezőben, valamint azzal szemben az északi oldalon a boltozat indításai lefaragott állapotban található. Azokból megállapítható, hogy a szentély lefedése karcsú, háromnegyed oszlopokról induló, kétszakaszos hálóboltozat volt, amelynek átlós bordái az oszlopokat átmetszve, fecskefarkas formában indultak felfelé. Ezek a bordák karcsú, kétszer vájolt profilúak.  

A diadalív vonala előtt fekvő, kőből faragott kripta fed lap látható. A kripta belsejében szétdúlt temetkezések csekély nyoma maradt. A kripta falazata ugyanolyan szabálytalan homokkő kváderekből készült, mint a déli hajófal román kori szakasza. Ez és a téglából készült, dongaboltozatos lefedésű kripta a román stílusú templom egyenes záródású szentélyének alsó részével azonos.

A szentélyvég két ablak cikkelyes boltozatot fiókos donga formájúra alakították. A boltozat átalakítása idején állapították mg, hogy a sokszögzáródás sarkaiban megmaradt háromnegyed oszlopokhoz hasonlóak álltak a diadalív belső sarkaiban és a szentély hosszfalainak felezőpontjaiban is.

A fentiek alapján 1960-ban már látható volt, hogy az épület falaiban legalább három periódus rejtőzik:

1. szabálytalan kváderekből épített, kisméretű és egyenes szentélyzáródású román templom,

2. az ahhoz nyugat felől készített korai gótikus toldás,

3. és a késő gótikus szentély és az azzal egyidős torony.

2001-ben történt külső tatarozás során Bozóki Lajos művészettörténész késő gótikus szentély keleti végfalának alsó részébe beépítve olyan román kori faragott kőkvádereket fedezett fel, amelyeken alakos festés töredékei voltak. Ezek a falazókváderek csak a késő gótikus szentély építése idején, a román stílusú szentély bontásából kerülhettek a bővítés alap falaiba.

Kozák Károly 1957-1959 között végzett ásatást, a templom két hosszoldala mellett korábban is látható, romos alapfalak tisztázása érdekében. 

A gyeppel borított templomdombon látható alapfalakat először az 1930-as évek közepén a közeli Sümeg magánmúzeum tulajdonosa, Darnay Kálmán ásta ki,azonban kellő védelem hiányában azok később szétestek.

(Darnay Kálmán a sümegi Múzeum akkori igazgatója a Zala megyei Újság1934. június 17. számában a zalaszántói Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt római katolikus plébánia templom előtti Szent István korabeli templomromnál végzett régészeti feltárása során két érdekes dologra mutatott rá.”..a nagy gonddal feltárt hármas tagozású, az Árpád házi királyok korában szerepelt román ízlésű templom, mely méreteiben kétszeresét mutatja a mostaninak…(!) …balról a sekrestyeszerű helyiséggel határosan előkerült a csontkamra (ossarium)… A csontkamrából (ossarium) előkerült megszámlálhatatlan mennyiségű csont maradvány. A száznál több csontváz, valószínűleg IV. Béla korában - a tatárjárás harcai alatt - kerültek a csontkamrába. Megerősítette, hogy feltehetően ugyanakkor pusztulhatott el az akkor feltárt Szent István korabeli templom is. Legérdekesebb sírlelet, a templomhajó sarkában került a felszínre. E sírban csodás ép koponya, úgy Szent István idejében használt sarupatkókon kívül jellegzetes díszítésű - zöld zománcos - bronz övcsatot is találtak. Mindez hivatalosan igazolja az első Árpád házi királyunk korát…!)  

Az 1957. évi ásatás nyomán, az északi oldalon kétperiódusú kápolnasor került elő, amely az 1236-ban említett és Zalaszántó legkorábbi szakrális épülete a Szent Kozma és Damján kápolnával azonosítható. A korábbi a sekrestye alá befutó falú, a templom hajójához simuló, megközelítően négyzetes alaprajzú kisméretű építmény volt, amelynek két külső sarkát később hozzáfalazott, két ferde és északi falát középen a falra merőlegesen álló harmadik támpillér erősítette. A jelenleg szenteltvíztartónak használt boltozati zárókő e kápolna boltozatához tartozott egykor.

A kápolna félköríves szentélyére a bizonyítékot 1963-ban történt ásatása során azt a sekrestye burkolata alatt sikerült megtalálnia. A kápolna falainak feltárása közben, a templom körüli középkori temető előkerült sírjai között „S” végű hajkarikát találtak, ami arra vallhat az eddigi kutatások szerint, hogy a legkorábbi kicsi kápolna a XI-XII. század folyamán épülhetett.

Kozák Károly szerint a templom belsejében, a hajó É-i fala mellett történő kisebb kutatás történeti szempontból nagyon fontos eredményeket hozhatna, amely ugyan még várat magára, de amennyiben beigazolódna az ásatások során felmerült feltételezések, akkor a kis korai kápolna a román stílus megelőző építése valamint (Ó-Szántó) mint helység X-XI. századbeli kezdő története sem kizárható.   

A kápolna feltárása során megállapítást nyert, hogy a hajó ma álló északi fala teljes hosszában a barokk újjáépítésből származik és vékonyabb a templom középkori falainál. Az eredetileg ennek helyén emelkedő középkori falban lehetett átjáróként a korai kápolna eredeti, déli kapuja. A legkorábbi kápolna északi oldalára - valószínűleg a középkor vége felé - annak két ferde tám pillére közé ossáriumot, csontkamrát emeltek.

Ugyancsak a középkor végén, valószínűleg a XVI. század elején és feltételezhetően a késő gótikus szentély és a torony építésével azonos időben a korai kápolna szentélyét elbontották. Helyébe felépítették a jelenlegi sekrestye keleti részét alkotó, L alaprajzú falat, amely a korai kápolna hajójának falaival alkotta azt a sekrestyét, amelybe a szentély mai, reneszánsz keretezésű ajtaja vezet. A kápolna nyugati falához építették később az északi oldal további, második kápolnáját.

 A második oldalkápolna tehát már a korai gótikus toldással meghosszabbított, a korai kápolnától délre emelt, egyenes szentélyzáródású, román - korai gótikus stílusú templomhoz épült. Ennek a második kápolnának az északi falát is támpillér erősítette, nyugati oldalán pedig kőkeretes kapu nyílott, amelynek kávája és abban a keret helye is előkerült. A második oldalkápolna északi pillére mellett oltáralapozás található.

A második nyugati kápolna belsejében egy keresztelőkút kőtalapzata, valamint olyan ferdén lemetszett és középen ívesen vájolt boltozati bordák kerültek elő, mint amilyenek a kórus alatti, szenteltvíztartónak átfaragott gótikus zárókövön láthatók. Az utóbbi ezek szerint az északnyugati kápolna boltozatához tartozott. 

Ez a bordaprofil olyan általánosan használt forma, amilyet a XIV. század végétől a XV. század közepéig, második feléig számtalan helyen használtak. Ugyancsak az északi oldalon került elő egy, annak nyugati bejáratához tartozó, körteprofilos kapu több, íves keretdarabja. A templomhajó korai gótikus bővítésének déli oldalára épült a harmadik, az északiaknál szélesebb oldalkápolna. Déli oldalát három támpillér erősítette, keleti falához oltár simult. Ebben a kápolnában a szentély boltozatához hasonló, kétszer vájolt profilú bordák kerültek elő, valamint egy vállköves, átmetsződő pálcatagos ajtókeret töredéke. A faragott kő töredékek azt látszanak bizonyítani, hogy ez a kápolna késő gótikus stílusú volt, s a szentéllyel és a toronnyal azonos időben épült. A déli oldalkápolna keleti oldalához épült legutoljára az a keskeny, hosszú előcsarnok (rövid ideig használták), amely az ezek szerint a román stílusú, a középkor végéig működött déli kapuhoz vezetett.

epitesi_p.jpg

A templom (kápolna) alaprajza és feltehető  hét építési periódusa századonként 

                                                               (rajz: Koppányi Tiborné)

február 13. (szit, nagy havazás)

folytatás  a "Szent Kozma és Damján római katolikus templom  históriája az egyháztörténeten keresztül"

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 79
Tegnapi: 65
Heti: 144
Havi: 1 244
Össz.: 137 039

Látogatottság növelés
Oldal: Szent Kozma és Damján római katolikus templom
Szántó/Zalaszántó hely,- és a Szekér família családtörténetének kutatása - © 2008 - 2017 - zalaszantoiszeker.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: zalaszántó templom - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »